Figg és a kardok

A homályos ökölvívás-történeti emlékeim között ott dereng James Figg kopaszra borotvált feje, vállas alakja, a mai szem számára szokatlan alapállása és ököltartása. Némi kutakodás után számos érdekes dolog derült erről a legendás pusztakezes ökölvívóról, pl. az, hogy a XVIII. sz. angol díjvívás általában 3 menetből állt - éles pengékkel történő vívásból, igen lazán értelmezett ökölvívásból (ebbe belefért a fejelés, sípcsontrúgás, dobások, földön fekvő ellenfél taposása stb.) és végül következett a botvívás (ebben a menetben hosszúbotot vagy a rövidebb cudgelt használták).

""The "boxing" practiced by Figg was a very different sport in the early 1700s then from what it is today.  These were no-holds-barred contests that would usually take place over 3 bouts, one of swordplay with a choice of live swords, daggers & shields, one of bare-knuckle boxing, and one of quarterstaff or cudgels. The earliest "boxers" not only had to learn various weapon skills they also trained in a fist fighting art that included eye gouging, hair pulling, spitting, head-butting, purring (shin-kicking), stomping and kicking downed opponents, or wrestling throws and grappling whilst on the ground. The men who partook in these matches were often referred to as "prizefighters" because they would fight against all comers for prizes of money, free beer, hats or cups. And the best of these "prizefighters" was James Figg."

"A third, deciding match, between the two took place on the 6th of June 1727, in front of an audience of 3,000 spectators that included the Prime Minister of England, Sir Robert Walpole. The first round was with swords and a cut to Sutton's shoulder resulted in Figg winning that round. The second round was fist-fighting which included throws and grappling, Figg won this round by submission. The third round was with cudgels during which Figg shattered Sutton's knee to win the match and reclaim the title. Now that is a mixed martial artist!"

Vagy

"Figg was a big man with a shaven head and an imposingly muscular physique. Pierce Egan, one of the first historians of pugilism, described the fighter in his 1812 Boxiana as being ‘more indebted to strength and courage for his success in the battlefield than to the effects of genius’. At a time when prize fights often consisted of a round of sword fighting, a round of cudgels and a round of boxing, Figg was actually far more technically accomplished with weaponry than he was with his fists. Captain John Godfrey, who was taught to fight by Figg and was himself a talented swordsman, wrote of his mentor: ‘Figg was the Atlas of the sword, and may he remain the gladiating statue! In him, strength, resolution and unparalleled judgement conspired to form a matchless master.’ He heaped praise upon Figg’s use of ‘time and measure’ and described his way with a sword as ‘charming’.

According to Egan, Figg’s way with his fists was far less elegant: ‘If his methods of fighting were subject to the criticism of the present day, he would be denominated more of a slaughterer than a neat and finished pugilist.’ But early 18th century boxing wasn’t the subtle chess match of gloved fists and tight defences that characterise the modern sport. Instead it was a brutal bare-knuckle brawl in which fighters were expected to use their elbows and fingers, throw their opponents to the floor and land punches and kicks even after their opponents were down and out. This was a form of boxing in which blood and broken bones were accepted, even demanded. Godfrey, in his book A Treatise Upon the Useful Science of Defence, recommended that boxers aim their punches between the eyebrows as this causes the eyelids to swell, obstructing the sight. ‘The man thus indecently treated and artfully hoodwinked,’ he wrote, ‘is then beat about at his adversary’s discretion.’ He also advised that blows to the stomach ‘may be attended with a vomiting of blood’. Queensbury Rules this wasn’t.

Back-sword fighting was a brutal pursuit which made bare knuckle brawling look like a bit of a picnic. The back-sword was a small one-sided blade designed for slashing and cutting, far removed from the elegant movements associated with fencing. Fighters wore no protective clothing, with the result that Figg’s body was a web of scar tissue. Godfrey recounts a back-sword bout between William Gill – one of Figg’s pupils – and an Irishman named Butler. Gill was renowned for aiming at his opponents’ legs, and on this occasion he wounded the Irishman with a cut ‘more severe and deep’ than Godfrey had ever seen before. ‘His leg was laid quite open, his calf falling down to his ankle.’ Butler was stitched up but surgeons who operated on lowly brawlers weren’t up to much. The wound became infected and after a botched amputation the Irishman ‘soon expired’. In such circumstances, the fact that Figg retired with all his limbs in place was proof of his considerable skill." [1]

Azt is lehet tudni, hogy milyen eszközöket használtak a vívók.

Sporting Magazine, 1. kötet, Rogerson & Tuxford, 1793
History of Boxing, 13. o.

Egy további érdekes kiegészítés a korrajzhoz.

 

Arthur Wise: The History and Art of Personal Combat (2014), 9. o. (előszó)

___________

1. How James Figg punched, cudgelled and hacked his way to national celebrity

Saska 1904

1904 mintájú kozák saska részletes rajza 

(rengeteg mérettel)

Very detailed drawing of Kuban Cossack shashka (M1904)

Altiszti saska, a penge belső oldalán a következő cirill betűs felirat található KKB (Kubanszkoje kazacsje vojszko; Kubáni Kozák Sereg).

Teljes hossza: ................. 920 mm
Penge: ........................... 750 mm (a rajz alapján 756 mm)
Penge szélessége: ........... 33-36 mm
Vastagsága: ................... 2.5-5 mm

Tömege (hüvellyel együtt) 1000 g      (bőrrel bevont fa hüvely)

Pár további kép: 1. kép | 2. kép |

A 2. képen 3 db ilyen saska látható, kiválóan látszik a két vékony pengevájat, a KKB felirat, a hüvely, amibe a markolat feléig belefért a kard.

Grundvívás (bíráskodás)

„Bíráskodás
   Annak ellenére, hogy bizonyos megkötésekkel a grundvívás küzdelmeit akár bíró nélkül is le lehet bonyolítani, sokkal jobb, ha az asszó során legalább egy bíró jelen van, vezeti a mérkőzést, számolja a pontokat stb. Ha egy adott küzdelem levezetéséhez már két bíró áll a rendelkezésünkre, akkor a vezetőbíró a felállási vívóvonal egyik oldalán áll, a másik bíró pedig vele szemben, a vívóvonal másik oldalán. Így a vezetőbíró jól láthatja az A vívó belső és a B vívó külső oldalát, míg a másik bíró az A vívó külső és a B vívó belső oldalát figyelheti. Mindketten biztonságos távolságról, folyamatosan követik a vívók mozgását. Végül, ha kettőnél több bíró közreműködésével kerülne sor a küzdelem lebonyolítására, akkor a bírók a küzdőtér határvonalán túl helyezkednek el, egyforma szektorokat figyelnek meg és mozgásukkal folyamatosan követik a küzdőket.
   A hatékony bíráskodás érdekében a versenyzők kötelesek jelezni a rajtuk esett találatot „Volt!” felkiáltással. Ezt követően a vezetőbíró „Állj!” vezényszóval megállítja a küzdelmet, ha szükséges akkor megvárja a másik bíró jelzését vagy kéri az eltalált felet, hogy a fegyvertelen kezével jelezze a találat helyét. Utána a vezetőbíró bemondja és jelzi a vívók pontszámát és a küzdelem folytatódik. Egyszerűbbé válik a bíráskodás, ha minden találat után a felek visszaállnak eredeti kiindulási helyükre és innen folytatják tovább.
   Az ellenfél egész teste támadható vágással, illetve szúrással. Minden egyéb akció tilos, tehát nincs megengedve pl. az ütés, rúgás, lábsöprés, dobás, lökés (kézzel, vállal stb.), az ellenfél fegyveres kezének elsöprése. Nincs megengedve a test test elleni küzdelem. Ha ilyen mégis kialakulna, akkor a vezetőbíró azonnal megállítja a küzdelmet és a felállási helyzetből folytatódik a vívás. A bíró kikötheti, hogy pl. kezdő versenyzők nem alkalmazhatnak feltartó szúrásokat, vagy a boka alatti találatokért nem jár pont.
   Minden küzdelem előtt a vezetőbíró röviden összefoglalja a szabályokat, a találatokért járó pontokat, felhívja a versenyzők figyelmét a tilos akciókra, az ezért járó szankciókra, illetve ismerteti, hogy hány pontos az adott küzdelem (5, 7 stb.).

Vívóakciók elbírálása és pontozása
   A küzdelem egy adott pontszám eléréséig folyik, ez lehet 5 pont a csoportmérkőzések során, vagy akár 7 pont az egyenes kiesési szakaszban. A fejtalálat 3 pontot ér, a törzset vagy a combot ért találatért 2 pont, a végtagokat érintő találatért pedig 1 pont jár. [1] A fegyveres kéz csukló alatti része nem minősül találati felületnek, így a kézfejet vagy az ujjakat ért találatért nem jár pont, de a fegyvertelen kar egésze találati felület. A grundvívás küzdelmei során nem szükséges időhatárt megszabni, ugyanakkor, ha a verseny lebonyolítása miatt ez szükséges, akkor megszabható, hogy hány percig tarthat egy küzdelem. Amennyiben se a rendes küzdelmi idő, se a hosszabbítás során nem dőlt el a küzdelem (nem történt tiszta találat, vagy döntetlen az állás), akkor ki kell hirdetni a döntetlent.
   Meg van határozva, hogy összesen hány „együttes” - együttes támadás vagy kettős találat - történhet egy küzdelem során (3 és 5 közötti érték). Az ilyen akciókért nem jár pont. A vezetőbíró külön számolja és bemondja az együttesek számát. A meghatározott számú együttes elérésekor a bíró kihirdeti a döntetlent. Alkalmazható egy olyan változat is, amikor az együttesekért is pont jár, ekkor nem szükséges külön számolni ezek az akciókat. Ebben az esetben mindkét fél megkapja a találata által érintett felülethez kapcsolt pontszámot.
   Pont csak a megfelelő erejű, szándékos találatokért jár. Fontos, hogy a minimális erővel bevitt találatokért a vívó nem kapjon pontot (nincs „mérgezett kard” elv), hiszen egy ilyen találat talán még egy komolyabb karcolást sem okozna. Ugyanakkor a vívónak képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja a találatok erejét. Erre figyelmeztetni kell a feleket a küzdelem megkezdése előtt, illetve elmondani, hogy az első kontroll nélküli, túl erős találatért figyelmeztetés (esetleg nem is kap érte pontot), a másodikért már pontlevonás jár (tehát a vétkes féllel szemben ítélnek meg 1 pontot), végül a harmadik után leléptetik a vívót és az ellenfelét hirdetik ki győztesnek. Idővel el kell jutni arra a szintre, hogy csak a penge élével, fokélével vagy hegyével bevitt találatokért kapnak pontot a versenyzők. Ha a küzdelem során lefegyverzés történt, azaz a vívó tudatos akciója folytán vesztette el ellenfele a fegyverét, akkor ezzel a lefegyverzést végrehajtó fél nyerte meg az asszót. Ha a lefegyverzés ténye nem egyértelmű, de a vívó elejtette fegyverét, akkor ellenfele 3 pontot kap. Elképzelhető, hogy idővel engedélyezve lesz a tiszta láncvágások pontjainak összeadása. Addig is pl. a fejet tisztán eltaláló, de utána a mellre, vállra stb. lecsúszó vágás csupán 3 pontot ér, mivel a lecsúszó vágások nem minősülnek láncvágásnak (vágássorozatnak).
   A vívónak a küzdelem megkezdése előtt kell eldönteni, hogy melyik kezével kíván vívni, asszó közben már nem válthat kezet. Javasolt, hogy kezdők ne használhassák a fegyvertelen kezüket arra, hogy grundvívása közben ráfogjanak az ellenfél fegyveres kezére, esetleg a mozdulatlan penge keresztvasára vagy erősére (keresztvas feletti egyharmad).
   A bíráskodás megkönnyítése érdekében még nem teszünk különbséget „együttes” és utánvágás között. Ha a vívó úgy győz, hogy közben nem kapott találatot, akkor egy ilyen győzelemért 6 pont jár, egy sima győzelemért 3 pont (a bevitt találatok alapján megnyerte az asszót, de közben ő is kapott találatot), a döntetlen 1 pontot ér, míg a vereség 0 pontot.

Egyéb rendelkezések
   A női grundvívóknak könnyebb vívóeszközt kell biztosítani mind a gyakorlás, mind pedig a versenyzés során. Kendóban a bambuszlapokból készített sinai minimális tömege 510 g a férfiak részére, és 440 g a hölgyek részére rendszeresített vívóeszköz, tehát a nők bambuszkardja 14%-al könnyebb. Idővel ezt az arányt kellene alkalmazni a grundvívás eszközeinek gyártásakor.”

Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből. A víváshoz szükséges felszerelésről, a küzdőtérről lásd:
egy korábbi bejegyzést.
__________
1. Természetesen, amikor eltalálják a vívó fegyveres kezének csukló feletti részét, akkor nem kell átvennie a kardot a másik kezébe. Ezzel kiküszöbölhető egy olyan anomália, hogy két kéztalálattal is meg lehetne nyerni egy 5 pontig tartó asszót.

Chappon (1903)

Chappon Samu és Vermes Lajos a kolozsvári Dunky fivérek fényképészetében (1903). 

Jól olvasható a Vermes címeres pecsétjének felirata: "Nagybudafalvi Vermes Lajos egyetemi tornatanár és vívómester". A képen tőrrel mutatnak be vívóakciót.

Nagyon hasonló fénykép található Chappon könyvének [1] harmadik, 1911-es kiadásában. A 14. ábrán teljesen azonos a felállás, Chappon kitöréssel támad, a bal keze a jobb térdén van [2]. Annyi a különbség, hogy Vermes vívótőrének hegye nem egyenesen előre mutat, hanem befelé van fordítva, a fegyveres kéze kb. szemmagasságban van, és Chappon Vermes pengéje felett szúrja meg az ellenfele vállát.
___________
1. A nemes vívás művészetének elmélete. (Három kiadás: 1892, 1904, 1911)

2. Elképzelhető, hogy sokáig kellett megmaradni ebben a helyzetben a korabeli fényképezőgépek működése miatt.

Véletlen

Böngészés közben akkor beszélhetünk véletelen találatról, ha pl. egy ismert HEMA-fórum olvasása közben találunk kiváló hazai forrást. Ilyen véletlen folytán leltem rá Kristó Gyula Az Árpád-kor háborúi c. könyvére, ami az Zrínyi Kiadónál jelent meg 1986-ban. Az élvezetes szöveg mellett, igen sok jó képet és ábrát talál benne az érdeklődő. Egy kis ízelítő a kínálatból.

19. ábra

Honfoglalás kori szablya rekonstrukciója (19. ábra) (MEK)

 Elölnézetben (1), a fok felől (2), a hüvely (3.) A szablya szerelékének
változatai: markolatgombok (4-7), a markolat tövét borítő gyűrű (8),
keresztvasak (9-11), pántos és lemezes függesztőfülek (12-14),
koptatók (15-17).

20. ábra

X-XI. századi kard rekonstrukciója (20. ábra)

Ui.:

Jó látni, hogy egy - vélhetően - hazai fórumozó által írt hozzászólásban egymás mellett hivatkoznak Schundi blogjára meg a jelen blogra. (Kár, hogy a XVI. századiként megadott szablya a leírás szerint XVII. századi.)
A könyvben (233. o.) sokkal jobban látszik a fokél szimmetrikus élezése (2), illetve a kiemelkedő fokél (3).

Ui. 2.:
(5)-ös markolatgomb a karosi II/11. szablyán látható (ezüst); (6)-os II/52., III/11. szablyákon (és a gnadendorfin is ilyen van; tervezett külön bejegyzés). (8) és (9) látható a II/52. szablyán.

Grundvívás (felszerelés, küzdőtér)

„Felszerelés
   Grundvívni kizárólag csak megfelelő állapotú, a vívó fejméretének megfelelő fejvédben lehet. Annak érdekében, hogy a vívóeszköz ne csússzon a vívó izzadt tenyerében kifejezetten ajánlott a kesztyű használata. Ezenkívül szabadon használható egyéb védőfelszerelés is (pl.  könyökvédő stb.), ugyanakkor ez nem csökkenti a találati felület eredeti nagyságát. (...) Ideiglenesen használható BSZ-4, PK-8M vagy PSZ-8M (lásd a 2. sz. mellékletet).

Küzdőtér
   A vívók kölcsönösen határozzák meg a küzdőtér alakját (kör, négyzet), pontos méreteit (8-12 m), illetve használják a már meglévő küzdőtereket. Hasznos, ha ki van jelölve egy színes figyelmeztető (szaggatott) vonal, esetleg egy 1 m széles biztonsági sáv, aminek a másik peremén található a küzdőtér szélét jelölő külső határvonal. Ezek csak akkor fontosak, ha bűntető pont jár a küzdőtérről való kilépésért.
   Lehetőleg olyan helyet érdemes küzdőtérnek választani, ahol viszonylag egyenletes, vízszintes és csúszásmentes a talaj, illetve a terület egésze árnyékban van. Legegyszerűbb egy kör alakú pályát kijelölni. Egy 10 m átmérőjű pályán egy 4 m sugarú szaggatott vonal lehet a figyelmeztető vonal. A pálya kijelölését - pl. aszfalton - a legkönnyebben 2 ember végezheti: az egyik tartja a központi fémcöveket, a másik egy kifeszített erős zsineg és egy festékszóró palackra rögzített csőbilincs segítségével felfesti a szükséges vonalakat. Ha kültéri küzdőtéren és nem árnyékban folyik a vívás, akkor - a perdöntő bajvívások hagyományát felelevenítve - figyelni kell a „nap megosztására” [1] és ennek megfelelően kell kijelölni a felállási vívóvonalat a küzdőtér közepén.
   A küzdelem mindig kölcsönös tisztelgéssel kezdődik és ezzel fejeződik be. A felek úgy állnak fel vívóállásba a felállási vívóvonalon, hogy a terc meghívásban levő pengék hegye között legalább 1 m távolság legyen. Érdekes megfigyelni, hogy a baranta szablyavívás küzdelmei mindig a szablyák összeérintésével kezdődnek, és minden pontszerzés, illetve együttes találat után a küzdő felek újra összeérintik a pengéket. Az utóbbi időben külön ki van hangsúlyozva, hogy az első összeérintés után a feleknek egyet hátra kell lépni, hogy ne lehessen támadni közvetlenül a pengék érintkezése után. A XX. sz. első évtizedében a párbajozók úgy álltak fel a küzdelemhez, hogy „...a terem közepén egymástól 4 lépésnyire két vonal húzandó, melyen kívül a vívók úgy fognak felállni, hogy elől levő lábuk a vonalra essék.” [AR, 231]”

Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből.
_______________
1. A középkori perdöntő bajvívásokat szabályozó legkorábbi törvényekben (Sachenspiegel, Schwabenspiegel) meg volt határozva, hogy a viadal kezdetekor a nap állása egyik fél számara se legyen előnyős vagy hátrányos. Az egyenlő kiindulási helyzet meghatározásához kiválóan alkalmas egy hosszú bot vagy egykezes kard, aminek árnyékára merőlegesen húzhatjuk meg a kezdési vívóvonalat. Természetesen a felek a küzdelem során nem kötelesek a vonal mentén vívni, szabadon felhasználhatják a küzdőtér egész terület.

CS vívószablya

Chris Holzman ismert amerikai HEMA-vívó és a XIX. sz. olasz vívás neves kutatója írt egy részletes ismertetést a Cold Steel új vívószablyájáról. Ez főleg azok számára lehet érdekes és élvezetes, akiknek nincs lehetősége beszerezni vagy akár csak megnézni egy ilyen játékszert.  

Holzman's review of the new Cold Steel Gymnasium Saber

„Tod Glenn ordered one of the new Cold Steel fencing sabres and had it shipped to me to look over before I ship it on to him. While there are a few nice things about it, on the whole I am not impressed, and would not allow students to use it as is, and would also decline fencing against anyone using one.

The blade:
Length of 82cm

Width at base: .......................... 20mm
Width at point: ......................... 12.5mm
Thickness at base: ................... 5mm
Thickness at point: ..................  3.8mm
The curvature of the blade is evenly distributed and a depth of about 2.5cm.
The point is rounded like many antiques. Weight: 411g. This blade, given how short it is, could probably stand to lose about 60g-70g in the medio and debole, and end up appropriately flexible. Threading: unknown, but something smaller than 6mm.
 

Tang: normal in shape, but short enough that they had to use a long post nut to secure it. Not a bad thing, but odd. I suspect the blade blanks are based on their sharp 1902 officers sabre or one of the other swords in that series, and they decided to use a longer grip than the regulation swords, and made up the difference with a longer nut. No big deal.

Flex: nearly inflexible. Pressing the point against the floor, it took dramatically more pressure to cause the blade to flex than any of my antique fencing or sharp sabres, including my pre-1860 Putsch & Sohn made Italian cavalry training sabre (a sharp) with a 20-21 mm wide blade that weighs 60g less and is 2cm longer. It is about as stiff as my sharp antique US m-1860 cavalry sabre blade. This is the primary reason I would not allow one to be used by my students.

Chris Vermillion provided me a weight of 370g for the blade of his Cold Steel US M1902 sabre - so the fencing sabre blade is ~40g heavier than the similar sharp.

Guard: ...................... 313g.
Backstrap: ................ 36g
Grip: ......................... 33g
Ferrule: ..................... 6g
Nut: .......................... 8g

The guard is basically the shape of a Parise model sabre. It's attractive enough, but fairly heavy, still, the total hilt weight is reasonable. (Masiello specs 390g for total hilt weight in his 1887 book).

The shape and size of the grip is very similar to that of the Hanwei "Radaelli"/"Pecoraro"/"Hutton" grips, with the exception of being just a little shorter. Backstrap is nicely shaped, grip is hard plastic instead of rubber like the Hanwei grip, which is an improvement. A little more texture would be good. If you don't like the Hanwei grips because of their small girth, this grip will also disappoint you. To be fair, this is totally within the norm of grip size and shape for Italian fencing sabres, but at the small end of it. For a blade this heavy, it makes controlling the sabre far more difficult than it needs to be.

The backstrap is nicely checkered and has the decorative cuts at the butt typical of many Italian fencing sabres (found on three antiques in my own collection).

Total blade weight: ............. 411g
Total hilt weight: ................. 396g
Total weapon weight: ......... 807g
Point of balance: ................ 14cm

Remember, in 1868, Capt. Del Frate specs a 350/370g blade/hilt with a 90cm long blade, for a total of 720g for the cavalry training sabre to be used at Radaelli's fencing masters school for the Italian army - and the 1876 scale illustration is for a 20mm tapering to 10mm blade at 90cm. In hand, the weapon feels very point heavy, and the very small grip makes it somewhat hard to control.

The short blade length (6-8 cm less than the typical spec for Italian sabres of the era) and the extreme stiffness make this something I would not buy, use, or allow to be used by my students or against them, in its current form.

Before anyone says, "but Hutton..." it is worth recalling that Hutton merely tells the reader in Cold Steel to get a light fencing sabre like those currently in use on the continent. We should not feel it necessary to use a blunt on the end of a sabre - it wasn't the practice in period, and the wide round tip is perfectly safe in blades that have sufficient flex. If you have a grinder and the skill to thin the blade out to achieve good balance and flexibility without destroying the heat treatment, or if you want the hilts to mount other blades in, it might be worth picking up.”

Képek a FB-on:

https://www.facebook.com/groups/HEMAAlliance/permalink/1452579741434415/

FB megjegyzések:
* "Cold Steel thinks everything needs to be overengineered and indestructible. I blame the idiots who try to break things in their "reviews.""

* "1 finger of pressure on the blade and the flex is self evident."

* Holzman (H): "How much actual pressure? I don't have a good way to measure it, (edit for clarity): but the one I had was every bit as stiff as my antique US M1860 cav sabre blade, and much stiffer than my sharp pre-1860 Putsch & Sohn Italian cavalry training sabre or my antique 1902.... This particular one, I had to lean on and apply body weight get it to flex rather than just pushing it with my hand. It may be that they are widely variable...."

* "Naturally this is an anecdotal measurement, but there is not body weight behind this pressure to flex it as you can see. I have access to 2 of them so I can pressure the other one. I've sparred with these swords and didn't find the flex to be unsafe or overly stiff."

* H: "Perhaps the trick will be to figure out a quantifiable test of how much deflection happens under X weight hung at the point (though how worthwhile it'll be, I'm not sure, as flex distribution is in some ways just as important - see, e.g. the Hanwei "Pecoraro" and "Radaelli blades (which aren't actually appropriate for either system) where *all* the flex is in the final third, and they die quickly by breaking at that place)."

* "I like Blackfencer's easy method. Push the tip into a bathroom scale until it deflects, there you go."

* "My thought to standardized flex testing would be to clamp the hilt so the blade lies horizontal on its flat over empty space, then hang a 1kg weight (or 1L water bottle) from the tip and measure how much it deflects and where."

* H: "I suspect to make that a really useful measure we would need to also take amount of deflection from the straight line, and where the deepest deflection is, and also how much deflection was obtained v how much hilt travel."