„Felszerelés
Grundvívni kizárólag csak megfelelő állapotú, a vívó fejméretének megfelelő fejvédben lehet. Annak érdekében, hogy a vívóeszköz ne csússzon a vívó izzadt tenyerében kifejezetten ajánlott a kesztyű használata. Ezenkívül szabadon használható egyéb védőfelszerelés is (pl. könyökvédő stb.), ugyanakkor ez nem csökkenti a találati felület eredeti nagyságát. (...) Ideiglenesen használható BSZ-4, PK-8M vagy PSZ-8M (lásd a 2. sz. mellékletet).
Küzdőtér
A vívók kölcsönösen határozzák meg a küzdőtér alakját (kör, négyzet), pontos méreteit (8-12 m), illetve használják a már meglévő küzdőtereket. Hasznos, ha ki van jelölve egy színes figyelmeztető (szaggatott) vonal, esetleg egy 1 m széles biztonsági sáv, aminek a másik peremén található a küzdőtér szélét jelölő külső határvonal. Ezek csak akkor fontosak, ha bűntető pont jár a küzdőtérről való kilépésért.
Lehetőleg olyan helyet érdemes küzdőtérnek választani, ahol viszonylag egyenletes, vízszintes és csúszásmentes a talaj, illetve a terület egésze árnyékban van. Legegyszerűbb egy kör alakú pályát kijelölni. Egy 10 m átmérőjű pályán egy 4 m sugarú szaggatott vonal lehet a figyelmeztető vonal. A pálya kijelölését - pl. aszfalton - a legkönnyebben 2 ember végezheti: az egyik tartja a központi fémcöveket, a másik egy kifeszített erős zsineg és egy festékszóró palackra rögzített csőbilincs segítségével felfesti a szükséges vonalakat. Ha kültéri küzdőtéren és nem árnyékban folyik a vívás, akkor - a perdöntő bajvívások hagyományát felelevenítve - figyelni kell a „nap megosztására” [1] és ennek megfelelően kell kijelölni a felállási vívóvonalat a küzdőtér közepén.
A küzdelem mindig kölcsönös tisztelgéssel kezdődik és ezzel fejeződik be. A felek úgy állnak fel vívóállásba a felállási vívóvonalon, hogy a terc meghívásban levő pengék hegye között legalább 1 m távolság legyen. Érdekes megfigyelni, hogy a baranta szablyavívás küzdelmei mindig a szablyák összeérintésével kezdődnek, és minden pontszerzés, illetve együttes találat után a küzdő felek újra összeérintik a pengéket. Az utóbbi időben külön ki van hangsúlyozva, hogy az első összeérintés után a feleknek egyet hátra kell lépni, hogy ne lehessen támadni közvetlenül a pengék érintkezése után. A XX. sz. első évtizedében a párbajozók úgy álltak fel a küzdelemhez, hogy „...a terem közepén egymástól 4 lépésnyire két vonal húzandó, melyen kívül a vívók úgy fognak felállni, hogy elől levő lábuk a vonalra essék.” [AR, 231]”
Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből.
_______________
1. A középkori perdöntő bajvívásokat szabályozó legkorábbi törvényekben (Sachenspiegel, Schwabenspiegel) meg volt határozva, hogy a viadal kezdetekor a nap állása egyik fél számara se legyen előnyős vagy hátrányos. Az egyenlő kiindulási helyzet meghatározásához kiválóan alkalmas egy hosszú bot vagy egykezes kard, aminek árnyékára merőlegesen húzhatjuk meg a kezdési vívóvonalat. Természetesen a felek a küzdelem során nem kötelesek a vonal mentén vívni, szabadon felhasználhatják a küzdőtér egész terület.
Grundvívni kizárólag csak megfelelő állapotú, a vívó fejméretének megfelelő fejvédben lehet. Annak érdekében, hogy a vívóeszköz ne csússzon a vívó izzadt tenyerében kifejezetten ajánlott a kesztyű használata. Ezenkívül szabadon használható egyéb védőfelszerelés is (pl. könyökvédő stb.), ugyanakkor ez nem csökkenti a találati felület eredeti nagyságát. (...) Ideiglenesen használható BSZ-4, PK-8M vagy PSZ-8M (lásd a 2. sz. mellékletet).
Küzdőtér
A vívók kölcsönösen határozzák meg a küzdőtér alakját (kör, négyzet), pontos méreteit (8-12 m), illetve használják a már meglévő küzdőtereket. Hasznos, ha ki van jelölve egy színes figyelmeztető (szaggatott) vonal, esetleg egy 1 m széles biztonsági sáv, aminek a másik peremén található a küzdőtér szélét jelölő külső határvonal. Ezek csak akkor fontosak, ha bűntető pont jár a küzdőtérről való kilépésért.
Lehetőleg olyan helyet érdemes küzdőtérnek választani, ahol viszonylag egyenletes, vízszintes és csúszásmentes a talaj, illetve a terület egésze árnyékban van. Legegyszerűbb egy kör alakú pályát kijelölni. Egy 10 m átmérőjű pályán egy 4 m sugarú szaggatott vonal lehet a figyelmeztető vonal. A pálya kijelölését - pl. aszfalton - a legkönnyebben 2 ember végezheti: az egyik tartja a központi fémcöveket, a másik egy kifeszített erős zsineg és egy festékszóró palackra rögzített csőbilincs segítségével felfesti a szükséges vonalakat. Ha kültéri küzdőtéren és nem árnyékban folyik a vívás, akkor - a perdöntő bajvívások hagyományát felelevenítve - figyelni kell a „nap megosztására” [1] és ennek megfelelően kell kijelölni a felállási vívóvonalat a küzdőtér közepén.
A küzdelem mindig kölcsönös tisztelgéssel kezdődik és ezzel fejeződik be. A felek úgy állnak fel vívóállásba a felállási vívóvonalon, hogy a terc meghívásban levő pengék hegye között legalább 1 m távolság legyen. Érdekes megfigyelni, hogy a baranta szablyavívás küzdelmei mindig a szablyák összeérintésével kezdődnek, és minden pontszerzés, illetve együttes találat után a küzdő felek újra összeérintik a pengéket. Az utóbbi időben külön ki van hangsúlyozva, hogy az első összeérintés után a feleknek egyet hátra kell lépni, hogy ne lehessen támadni közvetlenül a pengék érintkezése után. A XX. sz. első évtizedében a párbajozók úgy álltak fel a küzdelemhez, hogy „...a terem közepén egymástól 4 lépésnyire két vonal húzandó, melyen kívül a vívók úgy fognak felállni, hogy elől levő lábuk a vonalra essék.” [AR, 231]”
Részlet a Grundvívás c. könyv 50. fejezetéből.
_______________
1. A középkori perdöntő bajvívásokat szabályozó legkorábbi törvényekben (Sachenspiegel, Schwabenspiegel) meg volt határozva, hogy a viadal kezdetekor a nap állása egyik fél számara se legyen előnyős vagy hátrányos. Az egyenlő kiindulási helyzet meghatározásához kiválóan alkalmas egy hosszú bot vagy egykezes kard, aminek árnyékára merőlegesen húzhatjuk meg a kezdési vívóvonalat. Természetesen a felek a küzdelem során nem kötelesek a vonal mentén vívni, szabadon felhasználhatják a küzdőtér egész terület.
No comments:
Post a Comment