Hungarian Warfare

 Three days ago a fascinating short documentary – In the saddle, on horseback - The art of war of the conquest-era Magyars – was released on YT.

 „The movie takes the viewer back to the 10th century, familiarizing him/her with the art of war practiced during the Hungarian conquest of the Carpathian Basin. The journey starts with the making of the weapons themselves, guides the viewer through their methods of use and ends with the analysis of the campaigns following the conquest. Thus, it discusses problematic aspects related to warfighting as practiced during the era.” 

 This documentary is the result of the long and fruitful scientific cooperation between archaeologists, historians and several groups of Hungarian reenactors (experimental archaeologists).  

A Hungarian light cavalryman

Heavy cavalry in the 10th century

Husaria

  A lengyelek így nevezik a huszárjaikat.

 Ezzel folytatódna a páncélos huszárok szárnyairól elkezdett társalgás (lásd a VMH topikot). Egész pontosan arról, hogy hova is szerelték fel ezeket a tartozékokat. Talán azzal lenne érdemes kezdeni, hogy a kora újkori, menő martalócok szívesen díszítették magukat szárnyakkal. Ez a szokás a különféle reguláris csapatoknál is megjelenik, pl. a szpáhiknál. Szárnyak, tollak kerültek a tárcsapajzsra, annak csúcsára.

 A topikban be lett mutatva pár olyan kép, amikor csak egy szárnyat látunk a huszárokon (1605).

 Egy igen érdekes változatot lehet megfigyelni egy 1616-os metszetsorozaton, ami a württembergi herceg fiának születésekor megrendezett lovagi torna részvevőinek felvonulását ábrázolja. [1]

Alkarra szerelt változat (78. o.)

Egy másik oldal (77. o.)

  Különböző lengyel, orosz wikipédiás szócikkekből kiderül, hogy folyamatosan változott a szárnyak rögzítésének helye. „Otóż o wiele częściej skrzydła lub skrzydło (zwykle bowiem używano jednego) mocowano do tylnego łęku siodła i to już po zajęciu przez husarza miejsca w siodle, w przeciwnym wypadku przeszkadzałoby to w dosiadzie. Bardzo często też używano skrzydeł tylko na popisach i paradach.” [3] Ebből az derül ki, hogy általában egy szárnyat használtak a nyereg hátsó részére szerelve, és azt is csak katonai szemléken vagy felvonulásokkor. Egy másik szócikk arról ír, hogy a régi huszárpáncél (typ starszy) időszakában (1640-1675) a nyeregre volt szerelve a szárny, később az újabb páncéltípus (typ mlodszy) megjelenésével pedig a hátvértre került át (1675-1730). Gyakran csak egy tapasztalt szakember tudja megkülönböztetni a páncélzat két típusát.

Huszárló [2]

  Per pillanat itt tart a kulturális kalandozásunk.

Summary:
  Where exactly those special wings of the Winged Hussars were attached? On the saddle? Or on the backplate of Hussar armour? The Hussars were famous for their huge "wings", a wooden or later metal frame carrying eagle, ostrich, swan or goose feathers. Historically both locations were used to attach those special features.

_________________________________________________

1. Repræsentatio der Fvrstlichen Avfzvg vnd Ritterspil... Stuttgart, 1616, 77-78. o. 
2. Illusztráció egy lengyel lexikonhoz (Encyklopedia staropolska ilustrowana), 1900-1903.
3. Wiki: Husaria

Karabela

  A Vívás mint harcművészet topikban folyó társalgások után gyakran kezdek bele kisebb-nagyobb kardos kulturális kalandozásba, ami már nemcsak az adott  kard paramétereiről szól, hanem egy sokkal tágabb, szociokulturális közeg megismeréséről. Nem volt ez másként a karabela esetében sem. [1]

Lengyel karabela és más érdekességek

 A kép egy lengyel fotóalbumból való, amelyet a Krakkói Tudományos Társaság (Towarzystwo Naukowe w Krakowie) adott ki 1859-ben, bemutatva az ország régmúltjának emlékeit. Többféle sisakot láthatunk a fényképen, de minket főleg a lenti kard (karabela, 2493. sz. tétel) meg a szárnyas huszárok felszerelésének egyik nagyon jellegzetes tartozéka, a sólyomtollakkal díszített „szárny” érdekel. (A felvétel furcsasága - a másik, fél kengyeles szablyát is karabelaként ismerteti az album. Nagyobb felbontású kép.)

Lengyel nemesek társalgása [2]

 Hangulatos a szoba, a falon is látunk egy karabelát, ami nagyon hasonlít a fényképen bemutatott darabhoz. Alatta egy fokosbaltát - szinte fokosbárdot - vehet észre a figyelmes szemlélő, felette egy olyan sisakot, ami szinte pontos mása Sobieski János lengyel király különleges sisakjának (1683). Az ablak melletti alak kezében pedig egy jatagán látható.

Summary:
  A nice example of a cultural journey which was started by a search for karabelas.

____________________________________

1. Wikis szócikkek alapján a karabela adatai. Átlagos pengehossz: 77-86 cm, szélessége: 2,7-3,3 cm, ívmagassága: 7,0-9,5 cm, fokél hossza: 23,5-26,5 cm, a CoP és a CoG közötti távolság: 25,0-26,5 cm.
2. Henryk Weyssenhoff  (1859–1922), lengyel művész olajfestménye. Címe: Nemesi életkép - A jatagán története (1891). Kimondottan érdekes a festő életútja is.
3. Természetesen nem csak sólyomtollakat használtak, pl. ismert olyan ábrázolás, ahol egy ezredes huszárszárnyát strucctollak díszítik.
4. Egy kedves topiktárs hívta fel a figyelmem, hogy a szárnyakat a páncél hátvértjére szerelték, és kimondottan problémás felszállni egy olyan lóra, aminek a nyergén ott vannak a szárnyak.