Grundvívás (3.)

Meyer-kör

(a Gerentsér könyv és a "feldolgozás")

Grundvívás (2.)

Pont egy éve említettem a grundvívást. Végre elkészült a könyv:

                                                       A történelmi kardvívás alapjai -
                                                   módszertani segédlet önállóan edzőknek

                                                                      (Grundvívás)

Adatok:  
    608 ezer leütés (karakter + szóköz)
    85250 szó,  8584 sor
    188 oldal (A/4)
    29 kép

Feltöltöttem a Google drive-ra a könyv elejét (~33 oldal, ~14,5% (a leütések alapján)).
Ez tartalmazza a teljes tartalomjegyzéket, aztán

"Előszó                                            

I. rész

1. Kezdeti lépések                                       
2. Az eszközök                                       
3. A sportvívás és a történelmi vívás összehasonlítása                   
4. Hogyan érdemes elkezdeni?                               
5. Az edzésterv                                       
6. Az edzőtársak                                       
7. Hogyan használjuk a könyvet?                               
8. A képek                                   
9. A kesergős rész                                       

II. rész

1. edzés:   Alapállás, vívóállás, lépés előre. A kard részei" (a teljes 1. edzés anyagát),
továbbá az irodalomjegyzéket, végül 3 ábrát, hogy lehessen látni valamit a képekből is.

Pdf: https://drive.google.com/open?id=0Bxp44r8lN6WZcXgtXzJnN1N6cG8

Ui.:
"Köszönet az Olvasónak, hogy volt türelme edzésről edzésre követni a szerző gondolatmenetét, vagy csupán a könyv gyors átlapozása közben eljutott idáig. Művének előszavában Gerentsér László azt írta: „Örülni fogok a tárgyilagos kritikának, mert a különböző felfogások harcából, ha azok becsületesek, jóhiszeműek és komoly tudományon alapulnak, mindig az igazságnak kell győztesen kikerülnie." [GE, XI] Ezzel a gondolattal zárnám a könyvemet.

                                                                                Finis

Anno Domini 2015"

Ui. 2.:
A könyvvel kapcsolatos megjegyzéseket írására a bejegyzés alján is van lehetőség, akár névtelenül is ;-) vagy a Vívás mint harcművészet c. indexes topikban (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9221230).

Fórum (3.)

Tavaly még arra bíztattam a blog olvasóit, hogy ne habozzanak (szakmai) megjegyzéseket, (konstruktív) kritikai észrevételeket tenni, ezzel gazdagítva közös tudásunkat. Sajnos nem sok eredménnyel járt a kezdeményezés. Ennek hatására január végén elindult egy indexes vitatéma - A vívás mint harcművészet -, ami messze felülmúlta a kezdeti elvárásaimat (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9221230).

Mind a minőségi tartalom tekintetében, mind pedig mennyiségileg (2400+ hozzászólásnál járunk, ami már többszörösen meghaladja a militia.hu korábbi szaktopikjának a méretét). És ami sokkal fontosabb: az aktív hozzászólók létszámával!

Az aktív topiklakók közt van:
- tőr- és botvívó,
- IV. danos kendós,
- szablyavívó,
- kenjitsus, aki szablyavívó versenyre is elmegy,
- HEMA-kutató, aki a XVII. sz. magyar szablyavívás megismerésével foglalkozik,
  és akinek hamarosan könyve jelenik meg a témában,
- mameluk hagyományőrző, aki a Magyar Szablyavívó Iskola (MSZVI)
  edzéseit látogatja,
- a kínai kardvívás iránt érdeklődő kungfus.

Az elmúlt időszakban csatlakozott hozzánk:
- egy barantás oktató,
- egy lelkes blogíró, aki korábban az MVSZI-hez járt vívni, és a jelen blog segítségével
   talált rá az indexes fórumra.

További lelkes fórumozást!

Külön kiemelném a topik működését jellemző rendkívül konstruktív és szakmai hangulatot.

750+ g

Ha Arlow sejtette volna, hogy az egész könyvéből ezt az egyetlen részt fogják idézni, vitatni a legtöbbet, akkor biztosan gondosabban fogalmazott volna.

"A kardnak soha nem szabad 75 dekánál nehezebbnek lennie, mert súlyosabb karddal már nem lehet vívni." [AR, 228] (Arlow-határ) [1]

Újra és újra elolvasva az idézetet, az egész oldalt, illetve a fejezet elejét úgy tűnik, hogy a következő dolgokra gondolhatott a szerző:

a) egy átlagos fizikummal rendelkező, képzetlen ember, akit fel kell készíteni a párbajra (paukolás), nem tud hatékonyan forgatni egy 750 g-nál nehezebb párbajszablyát; nem vívni fog vele, hanem félelmében kaotikusan csapkod majd (lásd Gárdonyi Géza esetét a barátjával, eredmény: egy majdnem levágott bal kar, két megsérült párbajsegéd); [2]

b) egy tapasztaltabb vívó ugyan hatékonyabban fogja forgatni a nehezebb kardot, de egy ilyen kiélezett helyzetben túlságosan belelendül majd, és nem fogja határolni a vágásait (erőszakosan átvágja a védéseket és hatalmasokat fog támadni stb.) (lásd Wesselényi párbaját, eredmény: egy eltört markolatkengyel, 4 levágott ujj; Herczeg Ferenc egyetlen honaljvágással sebesítette meg ellenfelét, aki a szakszerűtlen ellátás miatt pillanatok alatt elvérzett);

c) és minden egyéb, ami a két véglet között még elképzelhető.

 Szóval, meztelen felsőtesttel meg egy nehéz szablyával már nem vívás lesz a párbaj során, inkább élet-halál harc, méghozzá úgy, hogy a felek nem is lesznek teljesen tisztában a bevállalt kockázat mértékével.

 A lényeg az idézet szövegkörnyezetében keresendő: Arlow csupán a szablyapárbajokra tesz megállapítás, hiszen pár sorral később leírja: "A rendes párbajkard súlya 40-60 dkgr., a penge szélessége 12-16 mm. széles szokott lenni." Csupán lejegyzi a korabeli szokásokat, egy ajánlást tesz, nem pedig egy általános és örök érvényű megállapítást, amely egyformán igaz a római lovassági kardra (II-III. sz.), a németalföldi rapierra (XVII. sz.) vagy a huszár szablyára (XIX. sz.), és egyáltalán az egész vívásra.

___________________________

1. 2018-as kiegészítés: Mivel ez az adat Arlow 1902-es könyvében jelenik meg, így VSz a vívómester megérdemli, hogy a nevét viselje ez a határérték.
2. Ez az állítólagos karlevágás Clair Vilmos (2002) könyvének olvasása után maradhatott meg: „...sőt bal karját szinte tőből levágta”. A korabeli újságok (1890) sokkal pontosabban tudósítottak az esetről.

Ví-tan (3.)

Testtámadások (1.)

Testtámadások (2.)

Ví-tan (2.)

Eddig Domján János 1839-ben megjelent könyvét csak az OSZK-ban lehetett tanulmányozni, már ha valaki vette a fáradságot és beült a könyvtár hangulatos olvasótermébe. Arról nincs adatunk, hogy az országban vagy külföldön ebből a vívókönyvből hány példány létezik még, az OSZK-ban őrzött példány Nográd Vármegye Múzeumából került a könyvtárba.

Korabeli védőfelszerelés szablyavíváshoz

Ebben a bejegyzésben csak kedvcsinálásként, gyorsan "átlapozzuk" ezt az értékes forrásmunkát, anélkül, hogy komolyabban elemeznénk annak tartalmát. A szerző 1839. május elsején írta a könyv előszavát, a Ví-tan-ban szurdavívás (tőrvívás) és kardvívás (szablyavívás) alapjait mutatja be, miközben megemlíti a többi vívásnemet is. Domján szerint a szablyavívás "nemesebb és nemzeti", a tőrvívás "művészibb, s a kéz gyakorlásra igen szükséges. Azonban nem következik, hogy aki szurdával bánni nem tud, karddal sem tanulhat meg, áll egyik a másik nélkül." [1] A szerző megfigyelése szerint a török kard igen görbe, a francia, lengyel és magyar kard többnyire megegyezik egymással [2]. Megtudhatjuk, hogy a hárítólapot 1839-ben még védvasnak nevezték és a pengének három része van: töve, közepe és hegye.

Vívóállások

Ha Domján több támogatást kapott volna a környezetétől, akkor már 1840 környékén megjelenhettek volna magyar nyelvű könyvek a lándzsa-, szurony- vagy ökölvívásról (!), sőt "50 arczkifejezés és művészi állás" [3] is bemutatásra kerülne, "ha mind ezek hazánkban némi pártolásra jutnának."

Király Sándor jóvoltából ez a könyv - az első magyar nyelvű vívókönyv - mostantól online is olvasható, kutatható. Köszönet érte!

http://www.facebook.com/download/1472367323072968/Hu_B1_265529.pdf
(halott link; megszüntett FB-csoport)

Hála Chris Gordon-nak a könyv továbbra is elérhető:
https://www.scribd.com/document/283634276/Fencology-J-Domjan-1839#

(A Google is megtalálja, fencology scribd keresőszavak segítségével.)
________________________________________________________

Megjegyzések:
1. Ez érdekes megfigyelés, főleg annak fényében, hogy ebben a korban a francia tőrvívás dominált, a vívást tanulók általában tőrvívással kezdtek és csak utána sajátítottak el a szablyavívás alapjait. Sokkal később, 1895-ben Sztrakay Norbert is megfogalmazta: a tőrvívás előzetes ismerete nélkül is megtanulható a szablya hatékony használata.

2. Ez nem annyira meglepő, mivel elképzelhető, hogy a szablya (részben) magyar közvetítéssel került Lengyelországba, valamikor Báthory István korában, illetve a franciaországi megjelenése könnyen összekapcsolható Bercsényi László ottani ténykedésével, nevezetesen az első francia huszárezred megszervezésével.

3. Nem teljesen egyértelmű, hogy mire gondol a szerző, de mivel a gymnastica köréhez tartozonak említi a következőket: "járás, tagfeszitésék, művészi állások, s ehhez tartozó arczkifejezések p.o. az ábrándozás, bátorság, bámulás, csudálkozás, düh, erőlködés, fájdalom, félelem, ijedség, kétségbeesés, könyörgés, parancsolás, remény, stb. a művészi állásokkal egyezőleg összekötve minden szinésznek legfőbb tulajdona, melly nélkül nem is szinész", ezért elképzelhető, hogy alapszintű színpadi ismeretekről lehet szó. Ezt erősíti egy másik idézet is: "Szükséges még a vivás a szinészeknek is, kik ez által állást és járást nyernek."

Tőrvívás

Miért érdemes megismerni az olimpiai tőrvívást?

Erre a kérdésre egy remek angol vívóblog (HEMA) egyik bejegyzése válaszol.

Röviden, mert:

1. megtanít mindig kézzel indítani a támadást (a lábak megindulása előtt), amikor egy
    egyenes mentén történik a támadó akció,
2. jó móka, illetve viszonylag kevés fájdalommal járó, vívástechnikailag hasznos játék,
3. segít megtanulni a támadót megillető konvencionális előny koncepcióját,
4. komoly hangsúlyt fektet a hegyvezetés finom részleteire, anélkül hogy szükségtelen
    mértékben alkalmazna testi erő,
5. megmutatja, hogy egy másik vívórendszer hogyan old meg olyan problémákat,
    amelyekkel a HEMA-vívók is szembesülnek.

Részletesebben:
Five Reasons to Learn Foil Fencing
http://www.encasedinsteel.co.uk/2015/08/21/five-reasons-to-learn-foil-fencing/

Smallsword

Egy lelkes kollega cikkírás közben szembesült azzal a problémával, hogy mi a magyar megfelelője az angol smallsword kifejezésnek. Korábban már én is találkoztam ezzel, de csak most vettem a fáradságot, hogy alaposan átnézzem az irodalmat.

    Csillag Ferenc Kardok a történelmünkben (1971)
    Kalmár János Régi magyar fegyverek (1971) (?)
    Lugosi József Kardok (1988)
    Sach, Jan Régi kardok, tőrök, buzogányok: a cséphadarótól a párbajtőrig (2000)

Ebből a 4 db könyvből az elsőt meg a negyediket sikerült megnézni. A Sach könyv egy németül megjelent könyv magyar fordítása, szóval itt némileg bizonytalan, hogy a fordító mennyire volt alapos, illetve vette a fáradságot, hogy részletesen vizsgálja a szakkifejezési árnyalatokat. Lássunk néhány példát a könyvből ([] jelöli a műben található ábrákat, H a kard teljes hossza).

  [93] Kúpkosaras spádé, ~1600, H = 1270 mm, egyértelműen rapier

[102] Kúpkosaras tőrkard, 1603, H = 1030 mm, mérete és markolata alapján rapier

[105] Tőrkard, 1610, H = 1180 mm, eléggé Pappenheim rapier
[108] Kúpkosaras spádé, ~1610, H = 1330
[126] Kúpkosaras tőrkard, ~1630, egy klasszikus spanyol rapier
[196] Rövidkard, ~1740, Ausztria, H = 1010 mm, psz = 19 mm, smallsword (!)

Csillagnál a tőrkard = rapière [68], tőrkard = átmeneti (?) rapière [85], tiszti kard = smallsword [138-141]. 

Összefoglalás:
Véleményem szerint, a rendelkezésre álló adatok alapján a smallsword szót a rövid (könnyű) tőrkard kifejezés magyarítja a legjobban.

Ui.:
A hegyestőr - Csillag könyvében hegyes tőrkard - egy nagyon speciális lovassági kard volt. Csillag megadja a méreteit is - felsorolásában ez a 61. sz. kard (hegyes tőrkard , XVII. sz. vége) - penge hossza: 1175 mm, penge szélessége: 25 mm, teljes hossza: 1305 mm. 

Huszárok dicsérete

St. Martin könyve (1804).

"J'ai cru nécessaire d'y ajouter un article pour les Hongrois, dont les Hussars sont connus pour former les meilleurs troupes légeres de l'Europe. La Nation Hongroise, comme l'on sait, aime la guerre, et les Hongrois, outre leur bonne complexion, sont contractée de leur plus tendre jeunesse, de monter a cheval, spécialement la Noblesse qui en fait son principal amusement; c'est cette habitude qui leur donne l'art de manier un cheval avec tant de dextérité et de le monter si lestement." [Előszó, V. old.]

Google translator (francia -> angol):
I thought it necessary to add an article to the Hungarians, the Hussars are known to form the best light troops of Europe. The Hungarian nation, as we know, like war, and Hungarians, besides their good complexion are contracted from their earliest youth, to mount a horse, especially the nobility making it his principal amusement; it is this habit gives them the art of handling a horse with so much dexterity and so lightly mount.

Nyersfordítás:
Szükségesnek tartottam hozzáadni egy szakaszt a magyarokról, mivel tudjuk, hogy a huszárok számítanak a legjobb könnyűlovasságnak Európában. Mint tudjuk a magyar nemzet szereti a háborút és magyarok, a jó kiállásuk mellett már kora gyermekkoruk óta megülik a lovat, különösen a nemesség tekinti ezt (a lovaglást) fő szórakozásának; ez a szokásuk teszi lehetővé, hogy a ló irányításának művészetét rendkívüli ügyességgel műveljék.

"Quant aux braves Husars Hongrois..." [35. old.]

Google translator (francia -> angol):
As for the brave Hungarians Husars...

Nyersfordítás:
Ami a bátor magyar huszárokat illeti...