Sajtóvisszhang

"Rendhagyó vívókönyv sajátos bemutatója
2017 február 01., szerda 08:21

  Többszörösen rendhagyó könyvbemutató részesei lehetnek, akik február 2-án, csütörtökön délután fél 5-kor ellátogatnak a Petőfi Sándor fiókkönyvtárba. Barta Emil ugyanis nemcsak elméleti, de gyakorlati bepillantást is enged abba, amiről A történelmi kardvívás alapjai című könyve szól.

  Nehéz is lenne „szabályos” bemutatót tartani egy olyan könyvnek, aminek a témája is rendhagyó! Nem kisebb vívótekintély, mint Gerevich Aladár írta le: „a vívást önállóan elsajátítani nem lehet” – mit lehet akkor kezdeni egy vívástanulást segítő könyvvel? Barta Emil hamar feloldja ezt az ellentmondást, anélkül, hogy vitába szállna a szaktekintéllyel. Az ő könyve ugyanis nem az olimpiai vívásról, nem a sportolóknak szól. Hanem, lényegében mindenki másnak…

  A miskolci szerző meghatározása szerint könyvében „az európai kultúrkör egykezes, történelmi kardvívásával foglalkozik”, és hasznos lehet „azoknak, kiknek nem adatott meg, hogy vívóedző útmutatása mellett sajátítsák el e szép és izgalmas sport alapjait”. Ő maga és két edzőtársa a bizonyíték arra, hogy ez az út járható.

  Aki mégsem hiszi, járjon utána február 2-án, csütörtökön délután fél 5-kor a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár Petőfi Sándor Könyvtárában a formájában is rendhagyó könyvbemutatón. A történelmi kardvívás alapjai ugyanis egyelőre nem jelent meg nyomatásban (elektronikus formában elérhető), a szerző kézzelfogható „anyagként” gyakorlókardot visz a találkozóra."

Forrás: RoyalMagazin.hu

http://www.royalmagazin.hu/kultura-miskolc/konyv-ajanlo-zene-ajanlo-film-ajanlo/40530-rendhagyo-vivokonyv-sajatos-bemutatoja

_____________________________

 

  Egy meglepően  szakszerű cikk. A szerző láthatóan beleolvasott a könyv bevezetőjébe, talán a könyvtárosokkal is elbeszélgetett, mert csak nekik említettem a gyakorlókardot. Szóval, kimondottan kellemes meglepetés a fenti szöveg, ami tőlem teljesen függetlenül jött létre, és nem egy megrendelt hírdetésként került fel a honlapra. Csak gratulálni tudok a cikkírónak!

Előadás - kép

Pont egy hete tartottam meg a grundvívásról szóló könyv bemutatóját az egyik miskolci fiókkönyvtárban. Erről már írtam a fórumon. Most csak a meghívóról szeretnék mesélni, meg az előadáson feltett kérdésekről.

Sajnos a meghívó különösebb egyeztetés nélkül készült. Nem úgy, mint a 2013-as előadás meghívója, amikor találkoztam a grafikát készítő könyvtárossal, átadtam azokat a képeket, amiket szerettem volna megjeleníteni. Utána jóváhagyásra elküldte a kész meghívót stb. Most ezek a mozzanatok elmaradtak, így került fel  a meghívóra egy olyan középkori - máskülönben igen szép és érdekes - kard, ami legalább 300-350 évvel korábbi, mint az általam tanulmányozott időszak.

A kérdésekről majd a következő bejegyzésben lehet olvasni.

Kritika

Egy kedves vívókolléga véleménye könyvemről.

 

„Ímhol a kritikám [...] könyvéről:
   Az elmúlt 1-2 év izgalmas időszak volt, négy könyv is született a történelmi szablyavívás gyakorlatáról, különböző megközelítésből dolgozó szerzőktől. Ha akarok, sem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a többi könyv között értékeljem a Grundvívást is.
 

Ami a legjobban tetszik a könyvben, hogy alapos, érthető és (ha hülyén is hangzik) "segítőkész". Nem jutott eszembe jobb kifejezés, de ahogy olvastam, olyan érzésem volt, hogy milyen nagy segítség ez egy teljesen kezdőnek, vagy a történelmi vívás iránt érdeklődőnek. Mindenféle sallang és körítés nélkül céltudatosan elmagyarázza azt, hogyan tudja valaki tényleg elkezdeni a vívást, minimál beruházással, egy parkolóban. :) Nagyon fontos pozitívumnak tartom, hogy ír gyakorlatilag minden hazai szablyavívó csoportról, szervezetről, és a nemzetközi HEMA vonalról is. Az is jó, hogy benne van több szervezet szabályrendszere is, de önmagában az, hogy bemutatja kicsit a vívótársadalmat, nagyon tetszik. Ilyesmit máshol még nem olvastam, ez az első, amiért egy tök kezdőnek ajánlanám, és ajánlom is a vívótársaimnak.

Maga a rendszer a 20. század eleji sportvívás, csak sportkard helyett párnázott gyakorlókarddal, ami leginkább Gerentsér László vívómester könyvére épül. Szépen megy végig az egyszerű dolgoktól a bonyolultakig, 1 évnyi, heti 1 edzésre lebontva. Módszertant is lehet belőle tanulni, ami nagyon fontos a hosszútávú munkához. Tetszik, hogy a világos magyarázatok mindenhol alá vannak támasztva a korabeli (főleg Gerentsér) utasításokkal, tanácsokkal. Az is egy fontos és megfontolandó tanács (bár a könyv legvégére került), hogy kedvcsinálónak egy "kortalan", nem specifikus vívórendszert érdemes megismerni.

Nagyon rossz részt, vagy szerintem hibás elképzelést nem találtam a könyvben, ezért meg kellett erőltetnem magam, hogy negatívumokat találjak: ;)

Ami nem tetszik, az a könyv felépítése. A tananyag 50 edzésre van bontva. 1-1 edzés leírása általában több oldalas, nagyon sok információ szerepel benne, és érdekességek is. Terjedelmes, ami önmagában előny, mert szeretek sokat olvasni a vívásról. Az rendben van, hogy nekiülve, és végigolvasva logikus rendszert követ, de ha vissza szeretnék keresni valamit, vagy gyorsan rá szeretnék pillantani, hogy mi után milyen konkrét gyakorlat jöjjön, az nagyon nehéz. Az edzésleírások folyamatosan követik egymást, az már segítség lenne, hogy mondjuk minden edzés új oldal tetején kezdődne. Ilyen szempontból pl. Arlow könyve sokkal használhatóbb, mert elég rápillantani a tömör felsorolásszerű gyakorlatleírásokra, hogy lássam, hol mit szeretne tanítani. Kicsit úgy érzem, hogy kár a sok érdekességért, ami elveszik a hosszú edzésleírásokban. Csak ötlet, de lehet, úgy szerencsésebb lett volna, ha a technikák részletes leírása egyben megtörténik, az érdekességek, elméleti részek (mint pl. más szervezetek szabályrendszerei, a szablya részei, stb.) is egy helyen vannak összeszedve. A konkrét, számozott edzések pedig már csak sokkal tömörebben kerülnek leírásra, valahogy így: 1. edzés: elmélet - vívóvonal, vívóállás, szablya részei, gyakorlat - lépés előre és hátra. 2. edzés... Hidasi Gergő könyve valahogy így épül fel, és egyszerűbb is gyorsan belelapozni, hogy akkor a következő edzésen mi legyen.

A másik dolog csak félig-meddig kritika, mert tudom, hogy U. részben más szempontokra helyezi a hangsúlyt, mint én. Röviden, nekem túl sportvívás jellegű a grundvívás rendszere. Tudom, hogy többször ki van emelve a könyvben, hogy a történelmi fegyverek jóval nehezebbek voltak, mint a sportkard, illetve a grundvívás eszköze is eleve nehezebb, mint a sportkard. A technikák is nagyrészt a sportvívás mentén haladnak, inkább érdekességként vannak megemlítve az eltérések. Oké, a lényeg, hogy "adni, de nem kapni" ellentétben az olimpiai kard szabályaival le van írva. Viszont mégiscsak szerepel a címben a történelmi vívás, tehát említés szintjén szerepelhetne benne, hogy pusztakezes elemek alkalmazása is változtat sok dolgon, de még inkább a tényleges vágás taglalása hiányzik. Nem csak eltalálni fontos a célt, hanem el is vágni. Egyre többen próbálkoznak tesztvágással, az átütő/vágó erő egyből új szempontokat tesz fontossá, stb. Érdekességként lenne benne helye ezeknek is, akkor is, ha te magad nem műveled ezeket.

A tényleges vágás (nincs kedvem leírni a vágásmechanika szót, nehogy valaki rácuppanjon :D ) egy kortalan, nem specifikus vívórendszer része kell, hogy legyen, ha csak minimális mértékben is. Ha teljesen kihagyjuk, akkor egyből specializált lesz. Tudom, hogy kevéssé érdekel a vágás, roncsolás, szétverés, birkózás része a dolognak. Azt is tudom, hogy a grundvívás ez, és kész, ezért neveztem csak félig-meddig kritikának. Vagy ezeket a következő könyvbe szántad? ;) (...)

Mindent összevetve, egy teljesen kezdőnek, akit a szablyavívás érdekel, ezt ajánlanám első könyvnek, mert megtanít egy használható vívórendszert, és a módszertant is, hogy hogyan érdemes haladni. Olvasmányos, emészthető stílusban ismerheti meg az olvasó a vívó szakkifejezéseket, így könnyebben boldogul majd később a külföldi vívókönyvekkel is (sajnos a hagyományőrző vonal idegenkedik a szakszavaktól), és betekintést nyújt a mai szablyavívó társadalomba. A többi könyv segítségével pedig bárki tovább specializálódhat, amerre csak szeretne. (...)”

Köszönet az építő jellegű kritikáért!

Kalózok, 1881

Brownrigg kapitány - a HMS London raktárhajó parancsnoka - utolsó küzdelmében bőven volt kardakció, így ez még simán ontopik lenne az indexes vívótopikban. Viszont ott azt igértem, hogy leállok a hajós témával.

Simplex kollega írta: "A "20 percig úgy küzdött, mint egy oroszlán" és a 20 random sérülés nekem eléggé durva cutlass használatra utal ;)" (4908. hsz.), meg "...és hogy azért igen heves cutlassezés alakult ki, az persze irreleváns..." (4916. hsz.).

Nem kétséges, hogy az arabok kardokat is használtak a rajtaütésszerű támadás során. Hogy pontosan milyeneket - sajnos - nem tudjuk, így inkább ne használjuk a cutlass szót, ami ebben a szövegkörnyzetben brit tengerészkardra utalna. Egészen jó leírás marad ránk az eset [1] végjátékáról:

"Brownrigg alone offered serious resistance. He seized a rifle, shot one of his assailants, and, standing in the stern sheets with the clubbed weapon, held out manfully in spite of twenty wounds, two at least of which would have been mortal. Nor did he desist until he fell shot through the heart." [2]

Hősiesség ide vagy oda, de azért sokatmondó: "Brownrigg determined to verify her nationality, but without taking the precautionary measure of arming the crew." Well... Az előző idézet jó magyarázatot ad a levágott ujjakra is. [3]
_________________________
Megjegyzés: A támadó arabok nem kalózok voltak, hanem rabszolgakereskedők, bár lehet, hogy mellékállásban kalózkodással is foglalkoztak. A brit járőrök a rabszolgákat szállító hajókat próbáltak elfogni Afrika keleti partjainál. Viszont a kalózós cím némileg izgalmasabb!

1. Részletesebben itt (Simplex linkje):

http://www.old-merseytimes.co.uk/brownrigg.html

2. B. Gough: Pax Britannica: Ruling the Waves and Keeping the Peace before Armageddon (2014)

3. British Naval Swords... könyv Post-Napoleonic War Sword Actions.

Angelo-dinasztia

A Vívás mint harcművészet topikban már többször említettük a nevét. Megérdemel egy rövid összefoglalót, amihez felhasználom Matt Easton előszavát, amit az Infantry Sword Exercise (1845) c. könyvhöz írt.

Fontos tudni, hogy 3 híresebb Angelo volt:

az alapító, .................... Domenico Angelo (1717-1802) [1]
a fia, ............................ Henry Angelo (1756-1839) [3]
és az unoka, ................ Henry Charles Angelo (1780-1852)

A nagypapa gazdag olasz kereskedő fiaként beutazta Európa, és nem meglepő módon Párizsban töltött tíz évet, ahol szorgalmasan tanult vívni a kor legjobb francia mestereitől, meg élvezte az életet. Aztán kaland kalandot követett: van benne híres angol színésznő meghódítása, elegáns vívásbemutató, a brit felső tízezer megismerése, és egy fényes londoni karrier, aminek a megkoronázása a trónörökös vívásoktatása, nem kicsi celebség [2] és egy komoly vívóiskola megalapítása. Ő adta ki a híres L’Ecole des armes c. művészi kiadványt (1763), ami csak Domenico életében további 3 kiadást ért meg.

Ami számunkra fontos: civil volt. [5]

A fia, szintén vívómester [4], 1785-ben vette át az apja vívóiskoláját. Két évvel később angolra fordította apja könyvét. Ő adta ki a szintén híres Hungarian and Highland broadsword c. könyvet, Rowlandson pazar képeivel. Nekem ő is teljesen civilnek tűnik.

Az unoka 1817-ben lett a vívóiskola vezetője, ami egészen 1897-ig maradt fenn vívóintézményként. 1812 nyarán kidolgozott egy tengerészkard (cutlass) rendszert a brit haditengerészet számára. Az Admiralitás jóváhagyásával, 1813 és 1820 között ez a rendszer volt a tengerészkard-kiképzés szabvány rendszere a flottánál. [7] Ehhez egy adalék.

"Before Henry Charles even took over the running of the Angelo school he had, in around 1812, already been involved in the creation of a naval cutlass system. Edward Anthony Angelo, Henry Charles’ brother, recorded some detail as to the birth of the Naval Cutlass Exercise:
   “During the blockade of the Scheld and Dutch ports, in the summer of 1812, my brother was on a visit to his friend, Captain Rainier, of the 'Norge' frigate, and whilst on board that ship, thinking it might be beneficial, and an amusement, to the sailors, he drilled the crew in an appropriate use of their cutlasses, and it met with such approbation and practice in other ships, that it ultimately became a portion of the instruction for the Navy, on board the 'Excellent' in Portsmouth.”
   This Naval Cutlass Exercise was subsequently adopted by the Admiralty as a standard exercise for naval cutlass between 1813 and 1820. It was evidently revised and simplified into a system with only three guards some time before 1830." (Matt Easton)

1833 lett a brit hadsereg kardoktatási főfelügyelője (Superintendent of Sword Exercise in the Army), egészen 1852-ig bekövetkezett haláláig. Na, őt lehet katonai "beszállítónak" nevezni. Ő írta az 1845-ös könyvet, amit sokan - köztük Burton is [6] - kritizáltak, ennek ellenére még évtizedekig kiképzőkönyvként használták.
____________________________________________

1. Persze volt neki bombasztikus olasz neve is: Angelo Domenico Malevolti Tremamondo.

2. Ha jól megnézzük, akkor látszik, hogy a keresztnevén vált ismerté.

3. Henry Charles William Angelo.

4. Nincs adat arról, hogy a nagypapának tényleges képesítése lett volna. Londonban 1754-1758 először lovaglást oktatott, és csak 1758-ban a felmerülő pénzügyi gondjai miatt kezdett bele a vívásoktatásba.

5. Egy fórumos vitához kapcsolódik: civil vs katonai vívómesterek.

6. Aki viszont képesített vívómester volt. Franciaországban szerezte a mesterlevelét.

7. Hasonló rendszer dolgozott ki 1812 körül William Pringle Green hadnagy. (További adatok az indexes vívótopikban (4886. hsz.))

OFF

Egy idézet kapcsán.

   Az egyik kedves vívókollega blogján ma jelent meg az alábbi idézet. "....a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot...” (Karácsony Sándor)

   Olvasgattam, ízlelgettem, nem igazán tetszett, ugyanakkor kíváncsívá tett. Rákerestem a következő részletre: "a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak..." Csak barantás honlapokat találtam, meg Andrásfalvy Bertalan könyvét, a 2013-ban megjelent A magyarságkép torzulásai a világban és bennünk c. művet. Innen származik az „idézet”, amiben Andrásfalvy összegzi Karácsony Sándor gondolatait. (Elképzelhető, hogy több műből.)

Pontos idézet:
„A Debrecenhez kötődő Karácsony Sándor pedagógiai munkáiban kifejti, hogy a népi kultúra a XVI-XVII. században megdermedt, a magyar kultúrát, észjárást és világszemléletet a parasztság őrizte csak meg, de közben elmaradt európai műveltsége. A gimnáziumokban, főiskolákon, egytemeken tanuló ifjúság teljesen a germán kultúra vonzásába került és így a középosztály elszakadt a néptől, gyökértelen értelmiséget alkot.” (83. o.)

Ebből csonkolódott az „idézet”. Kíváncsi lennék Karácsony eredeti megfogalmazására.

U.i.:
Nem kevésbé érdekes a folytatás, ahol gróf Révay József fejti ki a parasztsággal kapcsolatos gondolatait.

Bibliográfia

A magyar nyelven megjelent vívókönyvek megközelítőleg teljes listája, 1892-től napjainkig. (Nem tartalmazza a vívástörténettel stb. foglalkozó könyveket.)

1892: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete 22 ábrával a természet után
1893: Chappon Károly:    Kardvívás (Vértessy Gyula előszavával)
       :  Peer Mátyás:           A kardvívás elemi iskolája
1894: K. Kyss Albert:        Vezérfonal a rendszeres kardvíváshoz
1896: Menyhárt Béla:       Kard- es párbaj-vívás: leczkékre beosztva (Horváthi M. B.)
1897: Payka Vilmos:         A kardpárbajvívás kézikönyve
1902: Arlow Gusztáv:      Kardvívás
1903: Halász Zsigm.:        A vívás középiskoláinkban, Debreczen, Csokonai Ny.
1904: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete (2. kiadás)
1906: Leszák Károly:        Kardvívás
1911: Chappon Samu:      A vívás művészetének elmélete (fényképekkel, 3. kiadás)
1913: Leszák Károly:        Útmutatás a kardvívás csoportos oktatásához
1917: Szabályzat:              Gyakorlati szabályzat a m. k. honvéd lovasság számára (3. k.)
1927: Gellér A.:                A tőrvívás elmélete
1930: Gerentsér L.:          Az epéevívás
       :  Berti L.:                  Vezérfonal az epéevívás elméleti és gyak. oktatásához (G. A.)
1935: Idrányi Ferenc:      Kardvívás; 119 p. 21 cm
1936: Idrányi Ferenc:      Kardvívás; 127 p. 17 cm
1942: Tomanóczy G.:      A vívás kézikönyve (társszerző: Gellér Alfréd)
1944: Gerentsér L.:         A modern kardvívás; Gerentsér László (1873-1942)
1951: Duronelly L.:          Vívás II-III-IV.; Duronelly László; 46 p. 30 cm (több utánnyomás)
1953: Rerrich Béla:         Tőr- és párbajtőrvívás (társszerző: Bay Béla, Tilly Endre)
1954: Rerrich Béla:         A magyar (?) vívás kézikönyve (társszerző: Tilly Endre)
       :  Ozoray Zoltán:      A tőrvívás
       :  Tilly Endre:           A kardvívás (társszerző: Rerrich Béla)(Tilli Endre)
1958: Ozoray Zoltán:      A modern magyar kardvívás (Ozoray Schenker Zoltán)!
1962: Duronelly L.:         Vívás; Duronelly László (1907-1955); 51 p. ~30 cm
       :  Beke Zoltán:           A kardvívás módszertana (társszerző: Polgár József)
1965: Vass Imre:             Párbajtőrvívás
1967: Lukovich I.:           A vívás oktatásának általános módszertana és mechanikája
1968: Lukovich I.:           Tőrvívás (kiadó: Sport)
       :  Lukovich I.:           Vívás (kiadó: Tankönyvkiadó), 2. kiadás (1975)
1969: Lukovich I.:          Felkészülés és taktika a vívásban
1971: Bognár G.:            Vívás: tanterv a sportiskolák részére [x]
1972: Lukovich I.:          A vívás elmélete
1975: Duronelly R.:        Vívás: Segédedzői tanf. gyak. táborának segédanyaga
       :  Lukovich I.:          Vívás : testnevelési főiskolai tankönyv (kiadó: Sport)
1976: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana: edzők részére
1977: Szabó László:       A vívás és oktatása
1979: Gerevich A.:         Korszerű kardvívás (Gerevich Aladár és Szepesi László)
       :  Lukovich I.:         Párbajtőrvívás (TFTI)
1980: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana: edzők részére
1986: Lukovich I.:          A vívás elmélete és módszertana
       :  Lukovich I.:          Vívás, vívómesterség : (Bp., Sport)
1989: Zarándi Csaba:     Kardvívás, 1988
2007: Szepesi László:     Vívástanulás csoportban: módszertani gyakorlatgyűjtemény
2011: Lukovics I.:          Víváselmélet és módszertan
2015: Hidán Csaba:       Fegyverek magyar kézben: középkori fegyverek története.
       :  Hidasi Gergely:     Szablyavívás - Sport és harcművészet
       :  Schunder L.:         A végek művészete: szablyavívás a török korban
2016: Litkei Máté:         Huszárvágás - A barantás szablyavívás
       :  Barta Emil:           A történelmi vívás alapjai. Grundvívás

A szerző aláhúzott vezetékneve jelöli, hogy olvastam az adott könyvet.
(x = próbálkozás)

Kendó

"Neked az a rogeszmed, hogy kendosokat akarsz mas stilusokkal vivatni. Ez olyasmi, mint amikor a kisgyereknek van ket muanyagkatonaja, es elbabozgat veluk, hol az egyik gyoz, hol a masik. Tul sok ertelme nincs, hidd el nekem." (Wazull, 2009) [1]

Ezzel szemben több példát talalunk arra, hogy európai vívók és japán kendósok kipróbálták milyen érzés egy teljesen más stílust művelő emberrel szemben vívni. Két konkrét, jól dokumentált esetről szeretnék beszámolni.

Ebben a bejegyzésben Wojciech Zabłocki, lengyel kardvívó bajnok és Ando Kozo, 7 danos kendóka közötti találkozóról lesz szó. Az esetről több helyen lehet olvasni, pl. a kendo-forumon is. Lássunk egy lengyel könyvet [2], amiben viszonylag részletesen említik a vívás körülményeit.

„Obok sportowych dokonan szermierczych, ktore sam opisal w kilku ksiazkach [Zablocki 1962, 1965, 1982], przedstawil zdjecia i informacje o kendo i iaido [Zablocki 1965, s. 230-232] - bodajze pierwsze w Polsce. Pisal o psychologii realnego szermierczego starcia, okreslanego przez japonskich rycerzy jako munen mushin [Zablocki 1982, s. 145]. Dla teorii sztuk i sportow walki interesujace sa doswiadczenia przeprowadzonych przez Zablockiego pojedynkow szemierczych. Pierwsza potyczkez japonskim kendoka Kozo Ando 7 dan (obecnie 8 dan) stoczyl w roku 1975 [Nowakowski 1998][7], uzywajac najpierw broni sportowej, a nastepnie oryginalnej szabli. Nastepna walke z uzyciem prawdziwej, ostrej broni, rozegral dwukrotnie przeciw reprezentattowi szkoly tenshin shoden katori shinto-ryu kenjutsu w Warszawie, w listopadzie 1992r. Wspomina ja nastepujaco: „Z Wojciechem Cynarskim potykalem sie kilka lat temu, walczac na pokazach z okazji dni japonskiej kultury. Walki te byly jedyne w swoim rodzaju: ja uzywalem szabli husarskiej, przeciwnik walczyl japonskim mieczem. Te pozornie dziwaczne spotkania (...) pokazaly, w jaki sposob elementy kulturowe - bo za takie uwazane sa techniki miecza w Japonii - moga sie przenikac i uzupelniac, mimo zupelnie innych tradycji i zalozen” [Zablocki w: Cynarski 2000 a, s. 162; por.: Cynarski 1993].

7. Sam Wojciech Zablocki podaje date: maj 1976 [Zablocki 1989, s.36]."

A lengyel idézetből kiderül, hogy Zabłockit már régebben is érdekelte a japán vívás, erről több könyvében is írt. A találkozóra 1976 májusában került sor, előbb sporteszközökkel vívtak, utána eredeti szablyával folyt a vívás. Később - 1992-ben - egy kenjutsu gyakorlóval is vívott a lengyel bajnok, ekkor huszárszablyát és japán katanát használtak a mérkőző felek. Andoról annyit érdemes tudni, hogy 1940-ben született, 27 éves korában már 7 danos kendós [3]. Zabłocki 10 évvel idősebb, mint a japán ellenfele, és többszörös olimpiai ezüst- és bronzérmes kardvívásban (csapatban 1956, 1960, 1964). Azt nem tudni, hogy mennyire volt  csúcsformában a vívás időpontjában. 

Néhány kép egy ilyen találkozóról [4]:

Akár egy akció fázisai is lehetnek - kezdés, fejvágás hárítása (sinai vágórésze a sportkard erősén), kerülés és visszavágás indulása.

Kézvágás próbálkozás | Egykezes szúrás | Valami akció |

_____________________________________________

1. Megtalálható az indexes fórum Harcművészetek topikjában.

2. IDO Ruch dla Kultury 2002, 253-254. o.

3. Nekem valahogy nem jön ki, hogy 27 éves már meglenne 7 dan, és 13 évesen kezdett kendózni.

4. Nagy valószínűséggel ezek a Zabłocki-Ando vívást megörökítő képek. Stimmel a ruházat (70-es évek), kendós vs olimpiai kardvívó, a vívó felszerelése sem túl modern stb.  A képek nem voltak egyértelműen beazonosítva.

Finis

November 17-től a MEK-en elérhető a grundvívásról szóló könyvem:
http://mek.oszk.hu/16200/16267/

Kissé hivatalosabban:
A történelmi kardvívás alapjai.
Grundvívás: módszertani segédlet önállóan edzőknek

Minimalista borítólap [1]

A bejegyzés megírásakor ~440-en nézték meg vagy töltötték le a könyvet. [2]
(Csak összehasonlításként - a negyedszázados, vívókönyvírási "csend" kezdetét jelző Zarándi könyvet 300 példányban nyomtatták ki 1989-ben, igen rossz minőségű papíron.)

Visszajelzések.
Eddig 5 pozitív visszajelzés érkezett különböző csatornakon: egy hozzászólás a Vívás mint harcművészet topikban, 3 db e-mail: kettő a topikba rendszeresen író vívókollegáktól, egy pedig egy teljesen laikus társaságtól (itt kimondottan kíváncsi leszek a folytatásra, majd erről is lesz bejegyzés). Továbbá a könyv feltöltéséről szóló hozzászólást  is értékelték a topiklakók (3+).

Összegzésképpen úgy lehetne fogalmazni, hogy vártnál némileg nagyon figyelmet kapott a könyvem. És még számos vívókollegának nem is szóltam: Ars Ensis, helyi barantások, helyi hagyományőrzők stb.
___________________

1. Némi háttér-információ. A borítón egy régi magyar gyakorlószablya látható, meg két híres vívómester, akiket a magyar kardvívás iránt fogékony olvasó bizonyára azonnal felismer. Ha netalán nem így lenne, akkor [GE], [AR] jelölés alapján az Irodalomjegyzékben megtalálhatjuk a nevüket. Ha valaki további szimbolumokat keresne, akkor a vívómesterek képviselik az egész rendszer sarokköveit. Ők jelentik azt a biztos alapot, amire építkezhetnek a grundvívás gyakorlói.

2. Ezzel - per pillanat - nyerésre állok az azonos napon a MEK-re feltöltött könyvek nem hivatalos "versenyében". ;-)