Baj-vívás mint sportos játék címmel tartottam foglalkozást a Széchényi Könyvtárban a Múzeumok Éjszakáján, június 23-án 17 és 18 óra között, a Díszterem előtti részen. Eredetileg az Oroszlános udvaron lett volna, de mivel oda egy másik múzeum egy oldtimer autós kiállítás is szervezett, hangosítással stb., így egy másik helyszín mellett döntöttünk (Ars Librorum). [1][2]
Úgy számoltam, legalább 16-18 fő nézte végig a bemutató foglalkozást. Közülük két felnőtt (egy könyvtáros és egy fiatalember), több gyerek szórakoztatta a többieket azzal, hogy kipróbálta milyen érzés grundvívni; köztük kettő olyan gyerkőc, aki tanult olimpiai vívást: egy tőrvívó kislány, egy szemüveges kissrác, aki vívott, csak épp nem tudta megmondani, hogy pontosan mit. [3] A szabvány BSz-4 gyakorlókat használtuk, rajtam volt fejvéd, az edzőtársakra pedig nagyon vigyáztam. Izgalmas volt látni, hogy a felnőttek több vívómenetre is visszatértek. Természetesen a „szabadvívás” során nem volt szúrás, nem támadtam, inkább csak néha-néha kitértem, visszatámadtam, elővágtam...
Elég sok mindenről sikerül beszélni, megmutattam a grundvívás vívóállását, az alaphárításokat (terc, kvart, kvint), az összes vágást, külön kitértem hatvágásra. (Ez a kissrácokat varázsolta el, láthatóan felcsillant a szemük.) Értelmes kérdések hangzottak el a penge részeiről, az ívről, mire jó, mutattam pl. a hárítás utáni beforgatásokat.
A könyvtáros eredetileg csak fényképezni akart - valami hatalmas objektívű csodagéppel -, őt az érdekelte, hogy pontosan mi lesz a bemutatón. Előbb elmagyaráztam a kissé félrevezető címet, a magyarázás simán átalakult bemutatássá, onnantól kezdve már nem volt megállás: előbb átvette a bal kezébe, utána átadta a fényképezőgépet a kollégájának, és ekkor már el lehetett kezdeni az iskolavívást.
A fiatalember - Balázs - rendkívül lelkesen támadott, főleg lábra és természetesen előkészítés nélkül, gyakran egy adott ritmusban, közben kissé csúszott a cipője. Megmutattam, hogy kötésben nem lehet megtartani a kitörést végző vívó testsúlyát, szépen át fogja tolni a sikeres védést is, és kötött vágás lesz belőle. Még nekem is elég változatos volt az egész történet. Őt egy plakátot is kapott, mert azon szerepelt a blog címe. Mindkét felnőtt ügyes volt, határozottan van tehetségük a víváshoz. Remélem, idővel találnak maguknak valami jó kis vívótársaságot, ahol csiszolni tudják majd az adottságaikat!
A legvégén egy bácsi is kért pár beállást, főleg a magas szekond vívóállás nyerte el a tetszését, aztán mindenáron ki akarta húzni a kardot a „hüvelyéből”, mondtam: ez nem fog menni, mivel ez lenne a gyakorló védőrétege, ekkor némileg elveszítette ez érdeklődést. A kérdezgetős rész közben odajött egy budapesti buhurtos srác, vele is tudtam váltani pár szó. Egy apuka a kislányával pont lekéste az egészet, de sajnos akkor már mennem kellett, így velük nem tudtam iskolázni.
Jó volt tudni, hogy a budai vár déli végében a grundvívás villanhatott fel egy rövid időre, míg az északi hadállásokat - a Hadtörténeti Múzeumban - a szablyavívók foglalták el. ;-)
_____________________
- A foglalkozás nevét - szerencsére - nem én találtam ki, és azzal kezdtem, hogy amit látni fog a közönség az se nem bajvívás, se nem szokványos hagyományőrző bemutató.
- Fidelio. Különszám 2018/7, 55. o.
- Ezzel 272 főre bővül azok száma, akikkel ilyen-olyan formában vívtam.
No comments:
Post a Comment