Jó régen találtam meg Tóth László Zoltán 2012-es A szkíta szablya c. cikkét. [1] Már egy ideje szerettem volna reagálni a szövegben megjelenő pontatlanságra, de jó sokáig halogattam a dolgot.
A cikk elejét idézném:
"A Szkíta Világszövetség 2004-ben alakult, s egy vándorkiállítással mutatkozott be, mely Csodaszarvas címmel látható a magyar városokban. 2004. január 21-től február 23-ig Budapesten, a Magyarok Házában tekinthette meg a közönség. A csodálatos szkíta aranytárgyak fotóit jórészt Tibold László, a Szkíta Világszövetség elnöke fényképezte.
Az ő digitális fényképe alapján elemeztem azt a szablyát, amely a szentpétervári Ermitázs Múzeumban található, s a kelermeszi kurgán ásatásai kapcsán került elő. Tibold László már korábban rendelkezésemre bocsátotta a szablya fényképét, ezért doktori disszertációmhoz is fel tudtam használni annak szakrális képi mondanivalóját.
Sándor Csilla „Kard ki kard (Lázár Vilmos kardjairól)” címmel megjelent írása (24-29. old.) összevetésre késztetett. Lázár Vilmos 1849-es aradi vértanú szablyája nagyon emlékeztet a régi szkíta szablyára, s már azt is figyelemreméltónak találom, hogy 2000 év alatt mit sem változott a szablyák díszítésének stílusa. Arra gondoltam, hogy a szablyák formavilágát örökéletűre programozták be őseink.
Nézzük tehát közelebbről a kelermeszi kurgánban talált szablya képi világát. A Szkíta Világszövetség vándorkiállítása, a Magyar Demokrata c. hetilap 2004. január 15. száma és a Kr.e. 2100-2000 évből származó tábla összehasonlítása adta okát, hogy beszámoljunk a kiállításon szereplő, a kelermeszi kurgánban talált szablyán szereplő különleges ábrák lehetséges megfejtéséről.
Már a szablya tokján lévő „csodás” állatok is elgondolkodtatóak. Mert ki látott már sasfejű oroszlánlábú, bikafarkú nyilazó állatot? Vagy lófejű, párductestű, skorpiófarkút? (...)"
Nem foglalkoznék a dísztítéssel, csupán azt említeném meg, hogy a kelemerszi szkíta lelet egy rövid kard és nem szablya.
A cikk elejét idézném:
"A Szkíta Világszövetség 2004-ben alakult, s egy vándorkiállítással mutatkozott be, mely Csodaszarvas címmel látható a magyar városokban. 2004. január 21-től február 23-ig Budapesten, a Magyarok Házában tekinthette meg a közönség. A csodálatos szkíta aranytárgyak fotóit jórészt Tibold László, a Szkíta Világszövetség elnöke fényképezte.
Az ő digitális fényképe alapján elemeztem azt a szablyát, amely a szentpétervári Ermitázs Múzeumban található, s a kelermeszi kurgán ásatásai kapcsán került elő. Tibold László már korábban rendelkezésemre bocsátotta a szablya fényképét, ezért doktori disszertációmhoz is fel tudtam használni annak szakrális képi mondanivalóját.
Sándor Csilla „Kard ki kard (Lázár Vilmos kardjairól)” címmel megjelent írása (24-29. old.) összevetésre késztetett. Lázár Vilmos 1849-es aradi vértanú szablyája nagyon emlékeztet a régi szkíta szablyára, s már azt is figyelemreméltónak találom, hogy 2000 év alatt mit sem változott a szablyák díszítésének stílusa. Arra gondoltam, hogy a szablyák formavilágát örökéletűre programozták be őseink.
Nézzük tehát közelebbről a kelermeszi kurgánban talált szablya képi világát. A Szkíta Világszövetség vándorkiállítása, a Magyar Demokrata c. hetilap 2004. január 15. száma és a Kr.e. 2100-2000 évből származó tábla összehasonlítása adta okát, hogy beszámoljunk a kiállításon szereplő, a kelermeszi kurgánban talált szablyán szereplő különleges ábrák lehetséges megfejtéséről.
Már a szablya tokján lévő „csodás” állatok is elgondolkodtatóak. Mert ki látott már sasfejű oroszlánlábú, bikafarkú nyilazó állatot? Vagy lófejű, párductestű, skorpiófarkút? (...)"
Nem foglalkoznék a dísztítéssel, csupán azt említeném meg, hogy a kelemerszi szkíta lelet egy rövid kard és nem szablya.
Kelermeszi szkíta kard
"Kelermes, kurgan N1:
Steel sword, thin golden plates on hilt & scabbard. Total lenght: 61 cm, scabbard approx. 47 cm. The guard and the entrance of scabbard have a pair of men with wings in front of the symbol (tree of life) Urartu. On both sides of the scabbard 8 figures of fantastic animals (body of lion or bull), head griffons, lion, bull and wing in form toothed fish."
Egyszóval, egy jellegzetes szkíta akinakész, de erről majd a következő bejegyzésben. Ha valaki veszi a fáradságot és tényleg megnézi Lázár Vilmos kardjáról készült fényképeket, akkor láthatja, hogy az egy míves törökös szablya. (Ránézésre sokkal hosszabb (70+ cm) és igen ívelt pengével.) Ennyit a két kard közti hasonlóságról. A szablyák formavilágának "programozásával" kapcsolatban érdemes összehasonlítani pl. a már említett szablyát honfoglalás kori vagy hódoltság kori példányokkal, esetleg egy 1861 (1869 stb.) mintájú szablyákkal, aztán levonni a következtetéséket.
No comments:
Post a Comment