Három csodás kard [1]
Ezek a fegyverek Észak-Oszétiban kerültek elő a földből, szerencsére régészeti feltárások során: A - egyélű protoszablya (palas), VIII-IX. sz., 81 cm, vas, ezüst; Tarszkoje község, 9. katakomba, Kantemirova feltárása 1977-ben (az eredeti képen 117. sz. jelöli); B - szablya, X-XII. sz., 103 cm, vas, ezüst; Zmejszkaja, 9. katakomba, Krupnova, Kuznecova feltárása 1957-ben (149. sz.) [2]; C - szablya, X-XII. sz., 90 cm, vas, aranyozott bronz; 14. katakomba, Zmejszkaja, Krupnova, Kuznecova feltárása 1957-ben (135. sz.) [3][4] Ritka, hogy jó képekhez részletes régészeti és egyéb adatok is tartoznak. Hasonló alán szablyákat láthatunk a Sudár Balázs által jegyzett sorozat 3. kötetében.
Ha már volt évzáró bejegyzés, akkor legyen évkezdő is. Főleg akkor, ha a bőség zavarával küzd az ember. Rengeteg jó témát és képet találtam az utóbbi időben. Ezeket majd fokozatosan feldolgozom: lesz pici genetika a Neparáczki cikk kapcsán (Hunni ante portas); újra előkerül a hun szablya téma; egy pompás blogban talált képeket fogom ide elmenteni, köztük egy igen ritka leletről készült képet (Mongol szablya).
_____________________________
1. Az eredeti kép itt található.
2. Képszerkesztőben mérve nincs ívmagassága. Csak a markolat dőlésszöge utal szablyára.
3. Képszerkesztőben mérve 1 cm körüli lehet a penge ívmagassága.
4. „1957-ben az Észak-Oszét (akkor még Autonóm) Köztársaság területén, vagyis az Észak-Kaukázusban Zmejszkaja Sztanyica (és nem Sztancija, ahogy néhányan idézik, mert a név „Kígyós" Kozákszállást és nem állomást jelent) 14. sz. katakombájából, korban valamivel fiatalabb, de mégis közeli analógiája került napvilágra V. A. Kuznyecov ásatása révén. (13) Ez a szablya mégsem feltétlenül bizonyíthatja azt, hogy észak-kaukázusi fegyverkovácsok alkotása a bécsi vagy akár a Zmejszkaja Sztanyica-i fegyver, csupán arról van szó, hogy egy igen magas rangú alán vezető kezében is volt egy kevésbé díszes szerelésű, bár más stílusú és kidolgozású szablya. Az vereteivel inkább bizáncias, Fekete-tenger melléki műhelyre utal, melyek aranyozott ezüstlemezekből készültek, és szemben a bécsivel, nem volt, nem lehetett használatban, csupán szimbolikus jellegű díszfegyver volt. Ezt is volt alkalmam eredetiben tanulmányozni Moszkvában. (Súlya 140 dkg.)
Ugyanabban az évben kezdték meg az Adigé Autonóm Területen, a Farsz folyó mellett P. Ditler vezetésével a Koloszovka 1. néven ismert lelőhelyen egy nagyobb halomsíros temető feltárását. Az egyik urnás sír mellékleteként, eltört pengéjű, aranyozott bronzveretekkel ellátott szablya került elő, amelyet az ásató a IX. századra keltezett. Később még három szablya került elő. Az őszes leletek idegennek tűnnek környezetükben. A szablyák korábbiak lévén mint a bécsi, csak távoli analógiaként szolgálhatnak hozzá (14).
Utóbb a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaság területén, a Martan-csu folyó partján 1974-ben végzett feltárások, melyeket V. Vinogradov vezetett (az egykori Magat alán város közelében), olyan jellegű szablyát és egyéb vereteket hoztak napvilágra az ottani kurgánok-ból, melyek 10. század végi alkotások, és távoli rokonságban vannak bizonyos magyar honfoglalás kori leletekkel. (15)
Mind a koloszovkai, mind pedig a Martan-csui szablyák pengéi más jellegűek, mint a bécsié. Ezektől és az ismert honfoglalás kori szablyákétól eltér a bécsin az, hogy a fokéi a penge szinte egyharmadának hosszában végighúzódik, hosszabban, mint a többiek esetében. (1-2. kép) Ez a penge viszonylagos fiatalságára utal, más szóval arra, hogy nem készülhetett a 10. sz. első felében, mert a meghosszabbodó fokéi a későbbi szablyákra jellemző.”
Erdélyi István: Megjegyzések az úgynevezett Nagy Károly-szablyáról. (1994)
5. Кузнецов Β. Α.: Змейский катакомбный могильник (по раскопкам 1957 г.). МАДИСО I. Орджоникидзе, 1961. 110-133.
4. „1957-ben az Észak-Oszét (akkor még Autonóm) Köztársaság területén, vagyis az Észak-Kaukázusban Zmejszkaja Sztanyica (és nem Sztancija, ahogy néhányan idézik, mert a név „Kígyós" Kozákszállást és nem állomást jelent) 14. sz. katakombájából, korban valamivel fiatalabb, de mégis közeli analógiája került napvilágra V. A. Kuznyecov ásatása révén. (13) Ez a szablya mégsem feltétlenül bizonyíthatja azt, hogy észak-kaukázusi fegyverkovácsok alkotása a bécsi vagy akár a Zmejszkaja Sztanyica-i fegyver, csupán arról van szó, hogy egy igen magas rangú alán vezető kezében is volt egy kevésbé díszes szerelésű, bár más stílusú és kidolgozású szablya. Az vereteivel inkább bizáncias, Fekete-tenger melléki műhelyre utal, melyek aranyozott ezüstlemezekből készültek, és szemben a bécsivel, nem volt, nem lehetett használatban, csupán szimbolikus jellegű díszfegyver volt. Ezt is volt alkalmam eredetiben tanulmányozni Moszkvában. (Súlya 140 dkg.)
Ugyanabban az évben kezdték meg az Adigé Autonóm Területen, a Farsz folyó mellett P. Ditler vezetésével a Koloszovka 1. néven ismert lelőhelyen egy nagyobb halomsíros temető feltárását. Az egyik urnás sír mellékleteként, eltört pengéjű, aranyozott bronzveretekkel ellátott szablya került elő, amelyet az ásató a IX. századra keltezett. Később még három szablya került elő. Az őszes leletek idegennek tűnnek környezetükben. A szablyák korábbiak lévén mint a bécsi, csak távoli analógiaként szolgálhatnak hozzá (14).
Utóbb a Csecsen-Ingus Autonóm Köztársaság területén, a Martan-csu folyó partján 1974-ben végzett feltárások, melyeket V. Vinogradov vezetett (az egykori Magat alán város közelében), olyan jellegű szablyát és egyéb vereteket hoztak napvilágra az ottani kurgánok-ból, melyek 10. század végi alkotások, és távoli rokonságban vannak bizonyos magyar honfoglalás kori leletekkel. (15)
Mind a koloszovkai, mind pedig a Martan-csui szablyák pengéi más jellegűek, mint a bécsié. Ezektől és az ismert honfoglalás kori szablyákétól eltér a bécsin az, hogy a fokéi a penge szinte egyharmadának hosszában végighúzódik, hosszabban, mint a többiek esetében. (1-2. kép) Ez a penge viszonylagos fiatalságára utal, más szóval arra, hogy nem készülhetett a 10. sz. első felében, mert a meghosszabbodó fokéi a későbbi szablyákra jellemző.”
Erdélyi István: Megjegyzések az úgynevezett Nagy Károly-szablyáról. (1994)
5. Кузнецов Β. Α.: Змейский катакомбный могильник (по раскопкам 1957 г.). МАДИСО I. Орджоникидзе, 1961. 110-133.
No comments:
Post a Comment