Sportnap

 Az idei sportnapon újra bemutathattuk a grundvívást. Ilyen nagyobb rendezvényen először 2022-ben láthattak párnázott kardos szablyavívást a miskolci egyetemisták, ekkor még egyedül mentem bemutatni az általunk művelt vívás alapjait, amit 2017 szeptembere óta lehet gyakorolni az egyetem különböző helyszínein. Tavaly már ketten voltunk Ákossal, a kellemes, kora őszi időjárás kimondottan hozzájárult a hangulatos víváshoz, ezt csak tovább fokozta a megfelelő számú érdeklődő. 

 

 Idén is szerencsénk volt. A rendezők kellemes sátrat biztosítottak a multifunkcionális rekortán pályán (ideális vívóterepen), órákon keresztül ragyogóan napos időben volt lehetőségünk vívni. Igazán kellemes meglepetést jelentett számomra, hogy a közös gyakorlásokra már két éve rendszeresen eljáró mindhárom lelkes egyetemista el tudott jönni a sportnapra. Ákos, Marci és Péter, jó volt veletek vívni és együtt elkezdeni a következő vívószezont!

Az alapok bemutatása

Egy oldalvágás hárítása

 Vittem 2 db BSZ-5 típusú szablyát meg egy egyenes egykezest (PK-8), ami egy teljesen saját konstrukció, a maga 540-560 g tömegével jelentősen könnyebb, mint a szablya (790-830 g tartomány). Az egyenes kard azért került az új kardzsákba, hogy az egyetemista lányok kezébe is tudjak adni egy nekik megfelelő vívóeszközt. Plusz a srácok sem látták meg ezt az egyenest, valamint hosszúkard-szimulátorként is lehet használni a PK-8-t. Mivel Ákos is elhozta a saját szablyáját, így volt négy kardunk, ezért újra kipróbáltuk az izgalmas kétkardos vívást. Közben folyamatosan érkeztek az érdeklődők: két közgazdász hallgató; egy igen ügyes, asszertív mozgású kohász, aki mindkét kezével tudott vívni; egy vidám zenész (BBZK-pólóban); egy olyan egyetemista, aki számítógépes játékok alapján állította össze a maga „vívórendszerét” és kimondottan ügyesen használta a rendelkezésre álló teret; persze nem maradhatott el 1-2 izomember sem, aki pár sör hatására úgy érezte, hogy ő bizony tud vívni és minden gond nélkül „átgyalogol” a gizdának látszó, ám 15 éves vívótapasztalattal rendelkező „őskövületen” (számomra ez volt a nap egyik érdekes villanása).

Koncentráció...

 Számos érdekes sportágat lehetett kipróbálni a rendezvényen, volt íjászat, kerekesszékes kosárlabda, lézeres agyaggalamb-lövészet (Clayser). Egészen különleges élmény volt a rendkívül fordulékony kerekesszékek rövid tesztelése, amely során megnéztük hogy mennyire lehet bennük vívni. Kiderült, nagyon is lehet, sőt egészen izgalmas lehetőséget biztosítanak a szablyavíváshoz.

Húzzz!

 Nagyon kellemes élmény volt ez a sportnap, szép emlékként marad meg.

 Köszönet a szervezőknek!

__________________________

1. A képek a Miskolci Egyetem FB-oldaláról lettek letöltve, a sportnapról szóló bejegyzésből.
2. További képek az egyetem Flickr-oldalán.

Duronelly (II.)

 Újra a kezembe került az 1962-ben kiadott Duronelly-féle Vívás, ami inkább egy nem túl vastag füzet a maga 51 oldalnyi terjedelmével. Ettől függetlenül egy érdekes olvasmány és most is találtam benne izgalmas apró részleteket. Ízelítőként bemásoltam pár oldalt a füzetből, hogy az olvasónak legyen némi elképzelése Duronelly László művéről. [1]

 A 3. oldal azért érdekes, mert itt Duronelly nagyon röviden összefoglalta az egyetemes vívástörténetet. A rómaik vívását említi elsőként, de nyilván terjedelmi okok miatt már nem tud arra kitérni, hogy a gladiust az ókorban egy méretes, téglalap alakú pajzzsal együtt használták a katonák. A következő mondatban megjelenik a pallos, amit éppen csak megnevez a szerző, de már nem tér ki arra, hogy azt miként használták. A XVIII. sz. biztosan nem a mai párbajtőrt alkalmazták a vívók, mivel a modern sporteszköznek nem sok köze van a korabeli könnyű tőrkardhoz (smallsword) vagy még korábbi, sokkal nehezebb és hosszabb rapírhoz (rapier). Abban teljesen igaza volt Duronellynek, hogy se rapírral, se a könnyebb tőrkarddal nem lehetett átvágni a vastagabb textíliákat, komolyabb sebet okozva az ellenfélnek. A korabeli tőrkard gyakorlója volt a vívótőr (foil), de ezt már a XVII. században rendszeresen használták: ezt látjuk pl. Labat könyvévek 1696-os rajzain,  vagy Philibert de la Touche 1670-es művében. A füzet szerzője kimondottan jól látta a magyar huszárság szerepét a szablyahasználat elterjesztésében Európa-szerte. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy a különböző keleti népek saját kifejezést használtak az íves pengéjű kardok megnevezésére: a törököknél ez kilic(s) (pala), az irániaknál samsir, az indiai szubkontinensen tulvar vagy dao a kínaiaknál, illetve még számtalan hasonló névvel találkozunk Marokkótól Japánig. 

 

 Ettől függetlenül hasznos tudni, hogy mi volt az a minimális vívástörténeti ismeretanyag, amit egy átlag vívóedző megtanult a múlt század 60-as, 70-es, netalán 80-as éveiben. A történelmi részt kiegészíti egy érdekes adatmorzsa: „hirtelen "kitörés", vagy "kitörés la!" vezényszóra ” [DU, 11] Tudjuk, hogy Duronelly – ingyenes gyakornokként – Santelli tanítványa volt ~1925-től 1929 végéig (1930 januárjában volt a vívómesteri vizsgája). Ez a la az olasz mester szóhasználatának a lenyomata lehet.

 A következő – 46-ik – oldalt azért másoltam be, mert ezen szerepel a vívómester egyik legfontosabb intelme: „Vagyis először meg kell kedveltetni a vívást, a többi azután jön.” [DU, 46] Valamit a másik fontos tanács, a tanítvány biztatásáról szóló észrevétel: „Az első szabadvívásnál, mikor teljesen tehetetlennek érzi magát a vívó s egyetlen akció sem jut az eszébe, meg kell mondani, hogy ezen már mindenki átesett s az első versenyen mindenki ismét így szokott járni stb.” [DU, 46]

 Két oldalt azért került a bejegyzésbe, mert itt olvasható a kardvívás tanagyagának nagyon tömör összegzése, a füzet egyébként főleg tőrvívással foglalkozik. 

 Aztán következik a füzet függelék része, amit inkább a hangulatos szakkifejezések miatt választottam. Ez annak a kornak a lenyomata, amikor még planché volt a pást. (Azt, hogy a valóságban milyen volt a planché Brunet egyik 1884-es rajzán láthatjuk.)

 Így utólag magam is megdöbbentem azon, hogy milyen sok részt idéztem a vívómestertől a Grundvívás c. könyvemben. Ezeket mind kigyűjtöttem.

 Duronelly szerint: „Legjobb 12-13 éves kor körül kezdeni. Akkor már megközelítik későbbi magasságukat, megértik a mozdulatok célját és alkalmasak a nagyobb koncentrációt kívánó komoly sportmunkára. Felnőttebb korban is érdemes még elkezdeni. Volt olyan vívó, aki 35 éves kora után kezdett és Európa-bajnokság döntőjéig verekedte fel magát.” [DU, 47]

„...A vívás késő öreg korig űzhető, mégpedig eredménnyel. Amit a lábak ruganyosságából elvesznek az évek, a több tudás, a tapasztalat, a technika csiszolódása, az idegek lehiggadása pótolják... A sportszerű élet, állandó, nem túlhajtott edzés messze kitolják a versenyzés határidejét. Dunay Bertalan 30 évvel saját magyar bajnoksága... után, 72 éves korában országos nyílt verseny döntőjébe verekedte be magát. 60-70 éves mestereink fáradhatatlanul,fiatalos lendülettel forgatják a kardot és oktatják az ifjúságot.” [DU, 47] 

„Gyakori eset, hogy a vívó nem érzékeli a mereven és puhán tartott váll között a különbséget. Borsody László az ilyeneket úgy javította ki, hogy rájuk kiáltott: „Húzza fel mindkét vállát a nyakába! A füléig! Még!... Még!... Most pedig hirtelen engedje vissza. Teljesen engedje el. Érzi most a különbséget?” S a vívó, aki erőlködve húzta fel a vállát, így érzékelte a helyesen, lazán, könnyeden tartott váll előnyét.” [DU, 19]

„A kar nyújtása egyben a hegy beirányítása, a becélzás, míg a szúrást végeredményben a kitörés, a bal láb kinyújtása viszi be.” [DU, 20]

„Szabatosság a legcélszerűbb, legcsiszoltabb mozdulatok beidegzettségét, minden körülmények között való pontos végrehajtását jelenti.” [DU, 43]

„E helyzet már nem közelharc, hanem dulakodás. Ilyenkor a versenybíró a menetet beszünteti és a vívókat szétválasztva újra felállítja, egyben a dulakodás okozóját figyelmezteti.” [DU, 18]

„A jó vívó szinte milliméterre érzi az ellenféltől való távolságot: hol van biztonságban, pengéje hegye honnan érheti el éppen ellenfelét, mi az a legkisebb hátrálás, amivel még elvonhatja magát ellenfele pengehegyétől... A jó vívó mindig elég közel van ellenfeléhez, hogy találhasson, s valahogy mindig távol, hogy őt eltalálják.” [DU, 44]

„A tempó a legfontosabb fogalom a vívásban. Olasz szó, szó szerinti fordítása időt, pillanatot jelent. Kétféle értelmezésben használjuk. Egyik értelme szerint egy vívómozdulat megtételéhez szükséges időt, egy ütemet jelent. (Pl. tempókülönbség, egy tempóban esett találatok stb.) Másik, fontosabb értelmezésében: tempó valamely vívóakció megindításához alkalmas pillanat; másként az ellenfél tehetetlenségi pillanata.” [DU, 44]

„A vívó még nem tud pengéje hegyével minden előjel nélkül indulni. Tartása, izmainak összehúzása szándékát már előre elárulják, s előjel nélküli hirtelen kirobbanás helyett „nekifohászkodással” indul.” [DU, 28] 

„Hogy az adott pillanatban az eredményt a gyorsaság vagy az idegek ereje, a kezdeményezés lendülete, vagy a szívós türelem fogja-e eldönteni, előre meg nem állapítható. Ez egy bizonyos bizonytalansági tényezőt visz bele a küzdelembe, az utolsó pillanatig minden lehetséges: biztosnak látszó mérkőzést el lehet veszteni, látszólag reménytelenül állót megnyerni, bizonyos téren felettünk állót más tulajdonságaink bevetésével megverni, mint pl. jobb technikájú vagy gyakorlottabb vívót merész kezdeményezéssel meglepni stb.” [DU, 41]

„S akkor az esetleg kedvezőtlen döntés után újra átmenet nélkül száz százalékosan rákapcsolni a következő találatért való küzdelemre. Mert aki csak egy pillanatig is az előző tusra gondol, - egy pillanat elengedés, magával való megelégedettséggel, ha az sikerült; vagy ijedtség, harag, méltatlankodás, ha az nem sikerült, vagy nem adták meg, - az a következő találatot is bekapja. Sokszor látni vívót, aki, amikor számolni kezdi, hogyan is áll, asszóját elveszti.” [DU, 42]

A támadások megismétlésénél is szerephez jut a dobbantás (régebbi megnevezése rádobbantás, németül Appel). „Ennél a kitörés helyzetében a bal láb a helyén marad, jobb lábunkat pedig - miközben testünk kissé emelkedhet - amennyire csak tudjuk, előrevetjük. A térnyerés alig valami. Előnye mégis abban áll, hogy egyrészt a test emelkedése lehetővé teszi az ismétlő szúrásnak kezünk hátrahúzása nélkül való végrehajtását, másrészt pedig a dobbantás megakadályozza a test esetleges előreesését és mintegy kipoentírozza az ismétlés támadás-jellegét.” [DU, 15]

 „Hogyan jöttek létre a konvenciók? A vívás valamikor a harcra vagy párviadalra való felkészülést jelentette. Barátságos, gyakorló mérkőzésnél el kellett dönteni, hogy éles, hegyes fegyver használatánál, életre-halálra menő viadalban melyik győzött volna. Így alakult ki az a szabály, hogy aki egy ütemmel előbb talál, azt megsebesült ellenfele már nem tudná találni, viszont egy ütemben való kettős találat esetén a pillanattal előbb eltalált támadó megkezdett szúrását már a tehetetlenség törvényénél fogva is be tudja és be is szokta fejezni. Hozzájárult ehhez, hogy a ma is használatos drótfonású vívómaszkot csak aránylag későn, a XVIII. század végén találták fel... Így a balesetek elkerülése végett természetszerűleg jöttek létre... a vívás ma is érvényben levő szabályai: ..., ha egy vívó támad, a másik véd stb.” [DU,37]

* * *

 Annak ellenére, hogy ez a füzet nem egy komolyabb vívókönyv, nincsenek benne illusztrációk (se rajzok, se fényképek), valamint nem tartalmaz hosszabb vívástörténeti részt, mégis egy érdekes kordokumentum, amiben számos izgalmas részletet fedezhet fel az érdeklődő. Segítségével némi bepillantást nyerhetünk a vívómester tanítási módszerébe: „...először meg kell kedveltetni a vívást [...] A nehézségeknél nem szidás, leszólás, hanem biztatás kell .” [DU, 46] 

Megszívlelendő szavak!

_______________________

1. Úgy tűnik, hogy jelenleg a neten nem találunk könnyen hozzáférhető oldalakat a fiatalon elhunyt vívómester művéből.
2. DU-val jelöltem Duronelly 1962-es vívófüzetét, utána következik a konkrét oldalszám.
3. Az ODR adatai szerint a füzetet először 1951-ben adták ki, akkor még 46 oldal terjedelemben. Én az 1962-es kiadást láttam. Ez a szerző halálát (1955) követő utánnyomás, amiben az szerepel, hogy dr. Duronelly László, főiskolai docens meg kézirat. Egyébként Duronelly jogi doktor volt, 1934-ben a Tudományegyetemen szerzett államtudományi oklevelet. A füzet nyomtatását 1962 szeptemberében rendelték meg, októberben készült el 125 példányban. Ezt további utánnyomások követték 1963-ban, 1964-ben és 1965-ben, teljesen azonos terjedelemben, illetve valószínűleg azonos tartalommal meg hasonló példányszámban.  

Gerentsér unokái

 Lassan 2 éve, hogy két hölgy bement az OSC vívóterembe és elmondták, hogy ők Gerentsér László vívómester unokái. Nagyjából ennyit lehet tudni az esetről, ami 2022. január 14-én történt, pontosabban ekkor került fel a FB-oldalra az alábbi fénykép.

Gerentsér László unokái és Boros Péter a Vívómúzeumban, 

Gerentsér László festménye előtt

 Nem tudjuk, hogy pontosan mit akartak, bizonyára bemutatkoztak, de senki nem írta fel a nevüket, a telefonszámukat vagy más elérhetőségüket. Ez kimondottan szomorú! Hiszen így szinte lehetetlen feladat megtalálni őket egy Bp. méretű nagyvárosban, főleg, ha ráadásul valamelyik agglomerációs településén élnek.

  Annyit tudunk biztosan, hogy Gerentsérnek legalább három gyereke volt: az első házasságából Anna (1903?) és Géza (~1905), valamint a harmadik házasságából született Irma (1919). Irma lányáról tudunk a legtöbbet, ő 72 éves korában, 1992. január 26-án hunyt el és valamikor februárban volt az urnás temetése a Farkasréti temetőben, méghozzá az apja sírjába temették. Ezt a temetőgondnokságon lehetett megtudni, az ő nyilvántartásukban Benesoczkiné dr. Gerentsér Irma néven szerepel az elhunyt, a gyászjelentésben meg dr. Benesoczkyné Gerentsér Irma változat szerepel. Továbbá a szövegből kiderül, hogy gyerekei és unokái gyászolják Irma nénit.

  Talán valami trükkös módszerrel mégis sikerül megtalálni őket.

Egy fénykép margójára

 Ez a történet azzal kezdődött, hogy egy kedves külhoni vívóismerősöm megemlítette Hollós Endre vívómester munkásságát. Gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, így elkezdtem nézegetni a régi fényképeket, egy YT-os összefoglalót az életéről stb. Ekkor találkoztam a lenti fényképpel [1]:

Jobbról a második Hollós Endre (Vívómúzeum)

 Ha jobban megnézzük a képet, akkor feltűnik a sok bőrkabát, valamint egy kimondottan érdekes paroli pont Hollós álla alatt. Ez bizony egy SS-paroli! Méghozzá a Sturmbannführer négy apró jelvényéből három látszik. Ez az SS-rang az akkori német hadsereg őrnagyi rendfokozatának felelt meg.

Némi referenciaanyag

 Tehát a vívómester német tisztek, konkrétan egy SS-őrnagy társaságában látható: ismert a fénykép készítésének éve (1943), ugyanakkor semmit nem tudtunk magáról a helyszínről. Némi kutakodással ki lehetett deríteni, hogy Hollós 1935 és 1943 között a náci Németországban oktatta a kardvívás, az akkori német sportvezetés kért egy kardvívásban járatos vívómestert, a magyar sereg pedig Berlin kérését teljesítve Hollós főtörzsőrmestert [7] küldte, aki 1927-ben végezte el a SPOTI tanfolyamát.

 Itt következett a vele kapcsolatos cikkek átnézése. És bingó! A Virradat c. nyilas lap 1943. január 18-i számában találunk egy cikket, amely beszámolt a Műegyetem aulájában lezajlott magyar-német vívóversenyről, ahol baráti asszók keretében a két ország rendőrtisztjei mérték össze vívótudásukat. A cikk felsorolja a résztvevőket, minket nyilvánvalóan a németek érdekelnek elsősorban: Liebscher, Körner, Hainke, Hoops, Kamalla. Innen már könnyű dolga van a víváskutatónak, hiszen szinte dőlnek a találatok.

Egy észt újságcikk részlete a versenyzők pontos nevével [2]

  Ezen a ponton már nyert ügyünk volt, hiszen ismertük a berlini rendőr- és SS-vívók teljes nevét, sőt még a rangjukat is: „Oberstuf, Richard Liebscher, Oberstuf, Hermann Hainke, Hptstuf, Otto Körner, Oberstuf, Dr. Herbert Hoops und Oberwm. Kamalla”. A csapat egy SS-Standartenführer vezetésével érkezett Budapestre és 13:12 arányban legyőzte a magyar rendőrtiszteket; a cikk legvégén az is szerepel, hogy egyes versenyzők hány győzelmet és hány vereséget könyvelhettek el. A tallinni újságcikkben található SS-rangfokozatok egy rövid időre elbizonytalanítják az érdeklődőt, hiszen egy Sturmbannführert keresünk, de csak Oberstuf rövidítéseket találunk, ami a hivatalos Ostuf egyik változata lehet (Obersturmführer (kurz: Ostuf), a főhadnagynak megfelelő SS-rang).

  Szerencsére van folytatás. A teljes nevek segítségével meg lehet találni az SS-tisztek méretes aktáit! És ekkor végleg eltűnnek a kérdőjelek. Az aktájából kiderül, hogy Dr. Herbert Hoops, SS-vívómester volt és 1939. szeptember 10-én lett Sturmbannführer (Stubaf, őrnagy), majd 1941. április 20-án Obersturmbannführer (O'Stubaf, alezredes). Tehát a képen tényleg egy ilyen SS-parolit látunk és a két rangfokozat között csupán két vékony csík a különbség, amit a kép minősége miatt nem lehet érzékelni. Az aktában szereplő fényképek is segítenek Hoops beazonosításában.

 Összefoglalva: a képen látható személyek (balról jobbra) – Liebscher [3], valószínűleg Hainke, Hoops, Hollós, ismeretlen. Az ismeretlen szemüvegesről nem tudunk semmit: a) lehet az ötfős csapat egyik tagja (Otto Körner); b) akár a SS-csapat vezetője, SS-Standartenführer Edler von Daniels. [5] Annyi biztos, hogy Kamalla nem látható a fényképen, róla több képet is sikerült találni, szóval viszonylag egyértelmű, hogy ő nem szerepel a felvételen.

 Eddig ennyi derült ki a fényképről, illetve az, hogy szinte biztosan a Műegyetem aulájában készült. Lehet találni olyan felvételeket, ahol kimondottan jól látszik az 1943-as képen kivehető oszlop, illetve a korlát pár jellegzetes oszlopocskája: ez és ez. [6] 

_________________________________________

Az eredeti képre ráhelyezett DTVK címer és 

utána a szöveg [4]

1. A videós változatban a DVTK címere is látható, ami meglehetősen megtévesztő (0:42). Szerencsére a Vívómúzeum honlapján található egy eredeti változat is.
2. Revaler Zeitung, 1943. január 19., 5. o. Reval az észt főváros – Tallin – régi neve. A rövid cikk címe: Kamalla bester Einzelfechter.
3. Hollós Endre kedvenc tanítványa, őt külön megemlíti a Virradat cikkében.
4. „A DTVK-nál az ő munkájával kezdődött a vívósport fellendülése” [0:45]. Az eredeti fényképnek semmi köze nincs se Miskolchoz, se a DVTK-hoz, hisz Budapesten készült és német SS-tisztek körében látjuk Hollós mestert.
5. A b) változat nem túl valószínű, mivel Herbert Edler von Daniels SS-Standartenführer aktájában található fénykép alapján ő nem volt szemüveges.
6. A harcok során elhunyt diákok egyikének ravatala a Műszaki Egyetem főépületének aulájában.
7. Hollós Endre ht. főtörzsőrmester honvéd vívómester gyakornokká lett kinevezve 1944. évi május hó 1-ével. (Honvédségi Közlöny, 1944. május 17.)

Chappon (1839)

  Végre láttam a Chappon Lajos könyv összes szablyavívó képét.

Vívóállás (Fig. A)

Fejvágás (Kopfhieb) és annak védése

Belső arcvágás

Külső arcvágás

Hasvágás

Oldalvágás

Mellvágás

Alsó hasvágás

Felső karvágás

Felső combvágás

Tempóvágás (I.)

Elvágás utáni tempófogás

Tempóvágás (II.)

Egyszerű lendített vágás

Asszó (korabeli szabadvívó felszerelés)

Több egybekötött lendített vágás
 

Vendelhalom sabre

  A nicely restored sabre from the X-XIth century (Csongrád–Vendelhalom archaeological site). Only the damaged blade was found in a grave, without the hilt. The blade itself is rather short, roughly from the Conquest era, but with an interesting feature – the prominent elman, which is a sharpened, raised part of the backedge.

 There is another interesting peculiarity about this site: four sabres were found here. It is a lot from one archaeological location, only at Karos II site more sabres were discovered by specialists. 

Hungarian summary:

„Megújultak a veretes múzeumi ritkaságok

 Herceg Zsuzsanna restaurátor szakszerű munkájának eredményeként egy-egy kelta hólyagos kar- és lábperec, egy honfoglaláskori sarkantyú és egy szablya nyert megújult, méltó külsőt. Az egy darabban, de igen korrodált állapotban megmaradt, immár kiegészített szablya Csongrád–Vendelhalom 10–11. századi temetőjéből származik.  

 A korabeli szablyák pengéje enyhén ívelt, alsó harmadukat kétélűre köszörülték, vagy – ahogy a múzeumi darabon is látható – a penge síkjából kiugró fokéllel látták el. A penge tövére általában csónak alakú, mindkét szárával a penge felé hajló keresztvasat húztak, melynek végei gömb alakúak voltak. A vércsatorna pedig – baljós nevével ellentétben – a penge rugalmasságát hivatott biztosítani. 

 A rendelkezésre álló adatok alapján a sír előkerülési körülményei bizonytalanok. Annyi azonban tudható, hogy ebből a férfi sírból látott napvilágot a korábban hónap műtárgyának választott három bronzlemezből kivágott fűrész alakú függő és egy átfúrt bizánci érem (utóbbi lelet a Déri Múzeum "Vikingek a Kárpát-medencében" c. időszaki kiállításán tekinthető meg 2023. május 7-ig). A temető tárgyi anyagát tekintve így is jelentős darabról van szó. Négy szablyát is ismerünk ugyanis Vendelhalomról - ennél többet csak a II. karosi temetőben találtak! Ez a kiemelkedő szám az itt élők katonai, stratégiai szerepére utalhat. Az egykori királyi hadiút a lelőhely közelében találkozott a böldi révtől futó úttal, így talán az itt élő népesség felügyelte a vámszedést és az átkelés biztonságát.

 A fegyver immár közel eredeti pompájában megtekinthető lesz a készülő kiállításunkban!” (Tari László Múzeum, Csongrád)

Élmény

 A múlt szombaton egy különleges élményben volt részem. Megtartottuk azt a rendezvényt, amelyhez hasonló még nem volt Magyarországon az elmúlt 20 évben. A hazai HEMA kezdeti időszakától számítva – 2001-ben alakult meg az első magyar HEMA-szervezet, a SAGA, 2003-ban pedig a Kard Rendje – nem volt egy olyan országos összejövetel, ahol találkoztak volna a történelmi európai vívással foglalkozó különböző magyarországi egyesületek tagjai, meghallgatták volna egymás előadásait, képviselőik vívtak volna egy kellemeset, utána meg egy érdekes kötetlen beszélgetéssel zárták volna az elméleti és gyakorlati tapasztalatcserét. Egy ilyet sikerült összehozni!

A program

 A rendezvényre eljöttek a legnagyobb magyar HEMA-iskola, az Ars Ensis tagjai (3 fő), akik tartalmas előadásukkal és látványos hosszúkard bemutatójukkal járultak hozzá a találkozó sikeréhez. A jelenlévők – mind a vívók, mind pedig a laikusok – láthatóan élvezték a „fegyversimogató” részt is, amihez Regenyei Péter jeles vívó és ismert kardkészítő biztosította a különféle vívóeszközöket. Volt ott minden: polifoam kardok, műanyag szablyák, könnyű vívótőr, bolognai kard, féderek és hatalmas kétkezesek.

Két lelkes „fegyversimogató”

 A Hidasi Gergely vezetésével érkező Szablya Iskola tagjai (4 fő) nagyon aktívak voltak a szabadvívás programrészben. A biztonság érdekében csak GoNow eszközöket és műanyag szablyákat használtunk.

GoNow-móka

Szakértői kiértékelés [2]

 A helyi hagyományőrző egyesület – a Diósgyőri Aranysarkantyús Lovagrend – veteránjai és aktív tagjai (3+2 fő) jelenlétükkel, előadásukkal, élvezetes vívásukkal tették emlékezetessé ezt a napot. 

Grundvívás vs lovagi vívás

 Itt köszönném meg Honti Szabolcsnak a szervezéssel kapcsolatos fárasztó és gyakran agyzsibbasztó munkát, ami nélkül egy ilyen rendezvényt egyszerűen nem lehetett volna hasonló színvonalon megvalósítani.

  A helyi baranta csapat tagjai (2 fő) is eljöttek a találkozóra, meglehetősen sokat vívtak és láthatóan nem érezték rosszul magukat.

Ökölpajzs + kard vívóélmény

 Az előadásom során, a vívások alatt, majd az izgalmas beszélgetés közben is kimondottan flow élményem volt. Egyfajta kellemes „lebegés” jellemezte az egész napot! Élünk és valami különlegeset csinálunk. A későbbi pozitív visszajelzések csak tovább fokozták ezt az állapotot. Örülök, hogy belefogtunk és jól sikerült a múzeumi rendezvény. [3]

A következő generáció.

Az ő kezükben van a magyar HEMA jövője!

_____________________________________

1. A bejegyzésben szereplő képeket a Herman Ottó Múzeum fényképésze, valamint Zölde Krisztián készítették.
2. A Regenyei-féle könnyű párbajszablya (Duellist) alapos tanulmányozása.
3. Alig kaptunk komolyabb kritikát: a) kár, hogy nem rögzítettük az előadásokat, mert azokban olyan adatok jelentek meg, amelyek még tíz év múlva is hasznosak lehetnek; b) egyes laikusok számára túl „tudományosak” voltak az előadások, bár volt olyan is, amit emberközelinek éreztek. Más laikusoknak meg kimondottan tetszettek az előadások.

Symposium

 A múlt szombati múzeumi rendezvényen elhangzott rövid előadásom (22-24 perc; 1 előadó: 20 perc + 5-10 perc beszélgetés, kérdések volt a formátum).

 

Mit adhat a sportvívás a HEMA-vívásnak?

A szakemberek számára teljesen nyilvánvaló a válasz, csupán 1 példával (szablyavívás) illusztrálnám: Domján (1839)  – nagyon könnyű hasznosítani a XX. sz. kardvívás oktatási módszertanát. Tkp. hogyan tanítsuk a Domján-féle vívást. Az oktatás során a jól alkalmazható az alaposan kidolgozott, modern víváselméletet.

Mit tud adni a HEMA-vívás a sportvívásnak?

Itt már nem annyira egyértelmű válasz, hisz pl. a mai kardvívás jelentős mértékben eltávolodott a történelmi gyökereitől. Elég kézbe venni egy 350–365 g-os száraz sportkardot (a titánkosaras Szilágyi-kard még könnyebb).

 Mivel lesz kardsimogató: egy érdekes adatmorzsa, hogy 100+ évvel korábbi szabályok (1908, 1912) milyen tömegű vívóeszközöket engedélyeztek az olimpiai pástokon. (A londoni olimpián engedélyezett vívókardok tömege: 470–780 g, a következő olimpián (1912): 470–770 g.) A korabeli párbajszablyák tömege nagyon közel volt ezen tartományok felső határához. (Arlow-határ: 750 g) Adatok a múzeumi kardról: p+: vastag. 6,7 mm; széles: 17 mm; közepe: 4 mm; 14,5 mm; p0: 1,7–1,8 mm; 12 mm; p = 853 mm; ívmagasság.: 20–21 mm.

Kibővített narratíva

 Egy átlagos mai kardvívó talán az 1908-as olimpiai aranyérmekhez tudja kötni sportjának dicsőséges kezdetét, egy ~115 éves vívómúlt lebeghet lelki szemei előtte: olimpiai aranyak özöne, a kardhegemóniánk évtizedei stb. Vajon tud-e valamit a korábbi dolgokról (szablyavívás, párbajozás)? Esetleg még fel tudja idézni az ismert tételt, hogy Radaelli olasz vívómester megreformálta a XIX. sz. kardvívást és „a még mindig nehéz kardpengét egyenes, könnyű vasvesszővel cserélték fel, amivel már nemcsak vágni, hanem szúrni is lehetett.” [Kun, 1963] Talán ennyi. Gábor előadásából tudjuk, hogy a Walpurgis kódex (I.33) keletkezése valamikor 1270 és 1320 közé tehető. Ezzel ez a legkorábbi – megmaradt – európai vívókódexünk, így kontinensünk teljes vívómúltja rögtön akár egy 750 évet felőlelő, szövevényes történetté válik (narratíva). Ugyanakkor fontos tudni, az európai vívástörténet nem a szépen illusztrált vívókódexek megjelenésével kezdődik! 

 Csak 2-3 példával igazolnám: 1285-ben London városa rendeletben tiltja a vívóiskolák működését  (csak ezt lehet tiltani, ami a városatyák számára zavaró volt: kijárási tilalom után működő kocsmák, részegen mászkáló kardos emberek, meg a vívástanulásra alkalmas helyek) ; 1208-ben egy bizonyos Sir Jordan engedély kap arra, hogy vívás miatt naponta 2x  kijárjon a börtönből, felkészülve az istenítéletes bajvívásra. 1220-ból is lehetne ilyen példát hozni: Walter de Stewton, „could learn fencing (et discere eskirmire)” (Sydney Anglo).  Szóval, már a XIII. sz. elejétől számíthatjuk az európai vívóélet kezdetét: 820-830 év a korábbi 115 helyet!

 Egy ilyen kult. narratíva akkor lehet különösen értékes, ha 2 olyan vívó beszélget (keleti és európai). Fontos, hogy az európai vívó tisztában legyen a kontinens sok száz éves vívástörténetével és ne érezze azt, hogy a kendó valami élképesztő múlttal rendelkezik, miközben Európában még...

Hitelesebb vívástörténet

 Nézzük a magyar vívástörténeti forrásokat. Nincs belőlük túl sok, mivel a XIX-XX. sz. vívókönyvek szerzői – Sebetic (1886), Murz (1890), Chappon (1892-1911), Arlow (1902) – nem foglalkoztak a letűnt korok vívásával. A jelenlegi választék: GE László – A vívás és a vívómesterség rövid históriája (1928); A modern kardvívás c. főművének egy 60 oldalas fejezete (1944); Kun László – Vívástörténet (1963); Egyetemes és magyar vívástörténet (1969), végűl a Dávid Sándor-féle Arany évtizedek (1988), ami inkább egy kellemesen megírt, sztorizgató újságírói munka, mint egy átfogó vívástörténet.  Kiderült, mind Kun, mind pedig Dávid Sándor jelentős mértékben támaszkodtak GE korszakos művére, így nyugodt szívvel kimondható, hogy a GE-féle vívástörténet még mindig a legalaposabban megírt, leghasználhatóbb forrás ebben a témakörben. Persze nem mentes a hibáktól. 

 A BEAC vívómestere a XX. sz. 20-as éveiben kezdte el írni tanulmányát, így számos fontos forrásról nem is tudhatott: a Walpurgis-t csak 1950-ben vásárolta meg a leedsi Királyi Fegyvertár; a Döbringer-kódexet egészen 1985-ig nem is kutatták alaposabban stb. GE korában úgy tűnhetett, a szofisztikált vívás tényleg a XVI. sz. olasz vívókönyvek megjelenésével kezdődött. Különösen a viktoriánus szerzők voltak hajlamosak arra, hogy szinte kizárólag néhány itáliai szerző? Marozzo, Agrippa, Di Grassi ? műveire fordítsák minden figyelmüket. Leginkább Egerton Castle brit szerző felelős e tévhit széleskörű elterjedésért. A Schools and Masters of Fence (1885) c. művében vázolta fel azt a gyakran idézet elképzelést – az európai vívás leírható egy végtelenül leegyszerűsített fejlődési ívvel: „a középkor durva, iskolázatlan küzdelmeitől” a XIX. századi vívómesterek precíz gyakorlásáig. Sajnálatos módon ez a szemlélet GE egyébként alapos vívástörténetében is megjelenik. Természetesen a modern lehetőségeinket felhasználva könnyű beazonosítani és kijavítani ezeket a hibákat.

Lássunk néhány érdekesebb példát ezekből a hibákból:

Összevethetjük GE művét Kun László vívástörténeti könyveivel. Csak egy rövid ízelítő a Kun- könyv számos tévedéséből:

 Nem tudhatjuk, hogy a szerző látta-e azt vívókönyvet, amit Radaelli egyik tanítványa, Del Frate százados adott ki Firenzében 1868-ban, és amely részletesen megadja a korabeli katonai vívószablya paramétereit: teljes tömeg: 720 g. Jól látható, hogy a vívószablya pengéje nem volt egyenes, plusz kétszer nehezebb, mint egy átlagos modern sportkard.

 Ezzel az a gond, hogy a szerző nem veszi figyelembe a történelmi tényeket. Csak 110 évnyi következetes állami tiltás (!) után sikerült véglegesen megszüntetni ezeket a véres játékokat: gladiátorküzdelmeket tiltó vagy korlátozó császári rendeletek: 325–438, 6 db. A gladiátorvívás elsősorban nem valami történelmi szükségszerűség miatt tűnt el, hanem azért, mert közben az egész birodalomban államvallássá vált a kereszténység és az uralkodók törvényileg korlátozták ezt a fajta vívást.

 Ezek csak kiragadott példák, a részletesebb elemzést egy tanulmányban végeztem el. Címe: Észrevételek A vívás története c. tanulmányhoz (2023) Megtalálható a MEK-ben. Tartalomjegyzék. Kun 2 művével egy egész fejezet foglalkozik a tanulmányomban, közben nem is akartam az összes tévedésének utánajárni, mivel számomra Gerentsér vívástörténete volt a fontos. Egyértelmű, a sok hibát tartalmazó Kun-féle vívástörténet (1969) felett meglehetősen eljárt az idő. Ennek ellenére még mindig ott szerepel a TE tananyagának kötelező irodalmában. Ideje lenne írni egy sokkal jobb vívástörténet, amely felhasználná pl. a GE-féle változatot, hozzáadva a pontosabb jelenkori ismereteinket. Az ilyen vívástörténet megírása során érdemes emlékezni arra a vívómesterre, akit – némi túlzással – az első magyar HEMA-kutatónak nevezhetünk (párbajozott, oktatta, könyvtár, kardok gyűjtése, szenvedélyes érdeklődés a vívás története iránt). És a híres könyvtárára.

Összefoglalva

 A HEMA egy kibővített narratívát (800+ vs 110 év), egy hitelesebb vívástörténetet, meg egy különleges vívásélményt biztosíthat a sportvívás részére. Élmény: nehezebb vívóeszközök, nehezebb védőfelszerelés, fájdalmasabb vívás. A HEMA és a sportvívás hatékony együttműködése csak további eredményekkel gazdagíthatja az európai vívást.

________________________________________

Egy lelkes előadó

Gyakorlati tapasztalatcsere az előadás után

 – a műanyag szablyák kipróbálása

Elegancia –

vívórendszerek találkozása [5]

________________________________________

1. Senki nem köszönte meg Király (Németh) Sándornak a Domján-könyv feltöltését.
2. Statuta Civitavis London, 13 Edwardi I. AD 1285: Cobbett's Parliamentary Debattes, Vol. 22 (1812), 77-78. o. Plusz tiltások: None shall walk the Streets armed, after Curfew; Taverns shall not be open after Curfew.
3. Vagy még korábban: „the maintenance of fencing schools had been officially prohibited in the City from at least as early as 1189.” (Anglo, 2000)
4. A bejegyzésben szereplő fényképeket Honti Szabolcs és Zölde Krisztián (HOM) készítették.
5. Szablya Iskolája (Bp.) vs grundvívás.